Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 19. (Budapest, 1960)
Dr. Izsák Sámuel: Váradi Sámuel (1773—1857) Enyed város és Alsó-Fehér vármegye egykori orvosának élete és tevékenysége
dcmeit. Rá kelt mutatni azon javaslataira is, amelyeket a himlő leküzdésére szervezési szempontból tett: „Minden Vármegyének egy egy orvossának kellene lennie, a kinek fő foglalatossága a lenne, hogy a Vármegyében lévő falukat, minden esztendőben rendre eljárja, meghatározott, és a föld népének előre tudtára adatott napokon, a még meg nem himlőzcttekbe, a tehén himlőt bé oltsa. Arról minden fertály esztendőben a Vármegye Gyűlésén írásban számat adjon. Egy Vármegye tökéletesen elég dolgot adna egy orvosnak egész esztendőre. E nélkül vagy felette későre, vagy soha is ki nem irtódik a Hazából. Azok az orvosok, a kik most olyan nagy tűzzel igyekeznek a tehén himlő el terjedése körül, bizonyosan nem fognak érkezni a falukra ki menni, annyival is inkább, hogy a község tehetetlen fáradságokat meg jutalmaztatni. így tsak a városokból irtódhatnék ki a himlő, nem pedig a Hazából. Még vagyon egy nagy okom, a miért minden Vármegyének, egy egy tehén himlő oltó orvost kívánnék. Felette nagy azoknak száma, a kik a falukon, minden orvosi segedelem nélkül, olyan nyavalyákban sindevésznek, melyeket egy értelmes orvos könnyen meg gyógyíthatna. Ezek orvost nem hívatnak, rész szerént azért, hogy tehetetlenségek nem engedi, rész szerént azért, hogy nintsen bizodalmak benne. A sokszori látása az orvosnak és a szerentsés példák fel nyitnák a község szemeit. . . Lehetetlen, hogy a kinek, az nemzet boldogsága, szívén fekszik, egy olyan orvos szükséges voltát meg ne esmérje, gondolatomat helybe ne hagygya. Egy ilyen orvost lehetne méltóképpen a Vármegye orvosának nevezni, nem azokat kiket a város és a tehetősebb polgárok egészen el foglalnak. Még a nevekről sem esméri ezeket a Vármegye nagyobb része." 37 Különösen figyelemre méltó a könyv 19. fejezete, amelyben az orvostudomány és józan értelem érveit sorakoztatja fel a jenneri módszerrel szemben felhozott álérvek és kifogások elhárítására. Ez a fejezet azoknak az orvosi és egészségügyi katekizmusoknak a szerkezetére emlékeztet, amelyek az orvosi ismereteket népszerűsítő irodalomban a XVIII. század végén tűntek fel, s egészen a múlt század végéig közkedveltségnek és nagy elterjedtségnek örvendtek, úgyszólván minden országban. Váradi azért vá-