Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 19. (Budapest, 1960)

Dr. Izsák Sámuel: Váradi Sámuel (1773—1857) Enyed város és Alsó-Fehér vármegye egykori orvosának élete és tevékenysége

gium tanára, Farkas Sándor gyulafehérvári bíró, és Váradi Sámuel is, amikor az enyedi polgári kaszinó megalapítását kezdeményezték.

15 Társadalmi, politikai világnézet tekintetében az enyedi kaszinó valószínűleg semmiben sem különbözött a többi hasonló létesítménytől. Tudjuk, hogy a kaszinó Váradi házában működött, s hogy az 1849. évi enyedi tűzvész alkalmával az is elpusztult. Amikor Váradi Sámuel házát ismét felépíttette, a kaszinó helyiségeit is helyreállították, amelyben évtizedeken át őrizték Váradi Sámuelnek a múlt évszázad közepe táján készült festett arcképét. A kaszinó 1841-ből származó évkönyve szerint Váradi alapító és vezető tagja volt a kaszinónak.

16 Az 1833. január 14-én felállított enyedi kaszinó egyébként egészen a legutóbbi időkig folytatta tevékenységét. Váradi lelkes népszerűsítője volt a selyemhernyó-tenyésztésnek és az eperfatenyésztésnek. E tekintetben Széchenyi eszméi hatottak rá, aki mozgalmat indított az eperfák termesztése érdekében. Váradi teljes mértékben megértette e kezdeményezés gazdasági és ipari jelentőségét, ö maga is számos eperfát ültetett enyedi kertjében, és személyesen is foglalkozott selyemhernyó-tenyésztéssel. A nyert gubókat az 1841-ben felállított kolozsvári selyemfonodának adta el. Ennek a fonodának a létesítése - amely egyébként 1848-ig állott fenn - Erdély-szerte ösztönzést nyújtott a selyemhernyó-tenyésztés és az eperfatermesztés meghonosítására. Az eredményekkel biztató kezdetet azonban derékbatörte az 1848-1849-es forradalom, és az annak leverését követő idő. Végrendeletében Váradi utasításokat ad örökösének, akinek kötelességévé tette, hogy folytassa törekvéseit a selyemhernyó-tenyésztés és eperfatermesztés terén, amennyiben a kolozsvári fonoda továbbra is fennállana. „Ha nintsen elég eperfa, nints mivel a hernyókat fel nevelni, ha nintsen filandra, nints hová bé adni töstént a termesztett búgokat"

17 - írja „végrendeletében" Váradi. Büszkeséggel állapítja meg, hogy utódja vezérfonalul „Használhattya a selyem tenyésztésről és eperfa szaporításról írt kinyomtatott könyvemet, míg idővel tökélletesebb jön a világra. Most még nintsen magyar nyelven sem terjedelmesebb, sem tökélletesebb munka az enyimnél."

ltf „Utasítás a selyem és eperfa tenyésztésre"

19 című könyvében