Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 19. (Budapest, 1960)

Kárpáti Endre: A magyarországi alkoholellenes küzdelem története

p. következőket állapítja meg: „Ha a párt hatalmas, erős erkölcsi befolyását ebben a kérdésben is érvényesíti, úgy olyan missziót fog teljesíteni, mely bizonyítani fogja, hogy nemcsak új gazdasági rendet akar, hanem megfelelő kultúrembereket is nevel hozzá. De ez csak a szocializmus egyik részletkérdése. De kérdése, és ezzel meg kell barátkozni."

72 A Good Templar rend alkoholellenes kampánya az 1905-ös nemzetközi kongresszus után erőteljesebbé válik. Nemcsak a páholyokban, dc mint az Alkoholellenes Munkásegyesület előadói, a szakszervezetekben és a vidéki szervezetekben is számos előadást tartottak. A legnehezebb területektől sem riadnak vissza. A kávéházi pincérek szakegyesületében pl. dr. Madzsar és dr. Bolgár végez felvilágosító munkát. Az éttermi pincérek előtt dr. Dóczi vázolja sajátos feladataikat az alkoholellenes küzdelemben. Az agitáció eredményeképpen az egyletből kitiltották a szeszesitalt. Nem véletlen az sem, hogy nemzetközi kongresszusokon éppen a magyar küldött indítványára határozták el, hogy szorgalmazni fogják szervezeteikben az antialkoholista felvilágosító munkát. A Forel-páholy a Földmunkások szakszervezetében több előadást tartott. Röviddel utána a Földmunkások Országos Szövetsége az egyesület helyiségeiből kitiltotta a szeszesitalt. A szobafestők szakegyesületének közgyűlése is eltiltotta a szeszesitalok árusítását egyesületi helyiségükben. Az Általános Bőrmunkás Szövetség küldöttközgyűlése 1907-ben határozatot hozott arról, hogy a még korcsmákban ülésező csoportok magánhelyiségbe költözzenek. Dt. Madzsar és dr. Hollós Óbudán, az ácsok szakegyletéhen tartott alkoholellenes előadást. Ennek nyomán 16 tagú absztinens csoport alakul Kellner Sándor vezetésével. Sőt már a munkások követelései között is feltűnik egy-egy antialkoholista jellegű pont. A gázgyári munkások egészségügyi és szociális követeléseik közt szerepel az is, hogy az igazgatóság gondoskodjon arról, hogy a munkások díjtalanul és korlátlan mértékben juthassanak alkoholmentes italokhoz. Ennek ellenérc még az 1910-es években jelentős azoknak a csoportoknak a száma, amelyek egyesületi helyisége korcsmákban van. Erre utal az „Absztinens" egyik cikke is: „Igen sok szakszervezeti és politikai szervezet él még benn a pálinkás lebujok, bűzhödt, dögletes levegőjében, mert a lakásviszo-