Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 19. (Budapest, 1960)
Kárpáti Endre: A magyarországi alkoholellenes küzdelem története
el lehet érni; de a kapitalista viszonyok szinte napról napra, újra és újra létrehozzák és „újratermelik" azokat a viszonyokat, amelyeknek televényén buján virul a dudva, így az alkoholizmus is. A polgári absztinens irányzat és a munkásabsztinens mozgalom között voltak ugyan elvi ellentétek, de a legfontosabb akciók alkalmával általában együttműködtek. Kezdetben ezek az ellentétek háttérbe szorultak. Sajtóvonalon is koordinálják tevékenységüket. Az „Alkoholizmus" c. lap nemcsak a Good Templar rend alkoholellenes sajtója, de az Alkoholellenes Munkásszövetség, és több kisebb absztinens egylet központi lapjaként jelenik meg. Csak később, 1908-ban lát napvilágot az „Absztinens", amely az önállóan szervezkedő szocialista absztinensek szócsöve. A polgári absztinensek megítélése szerint a munkásság és az alkoholkérdés vizsgálatánál két túlzó álláspont alakult ki. Az egyik szerint döntően előtérbe kerül az alkoholizmus, amelyet a munkásosztály bajai legfőbb forrásaként vesznek számításba. Tehát a munkásoknak az alkoholról való leszoktatása, a szociális kérdések rendezését is magával hozná. A másik hibás álláspont szerintük az, amely az alkoholizmust csupán a kapitalista társadalom termékének tartja, amelyet csak a fennálló gazdasági rendszer felszámolása küszöbölhet ki. E tétel cáfolatképp Norvégia példájára szoktak hivatkozni, ahol már a kapitalista viszonyok közt is vissza tudták szorítani az alkoholizmust. Végül is kifejtik, hogy az alkoholizmus legfőbb okát az ivási szokásokban kell keresni. Ezek ellen kell elsősorban küzdeni; mert ellenkező esetben az ivási szokások az új társadalmi rendszerbe érintetlenül átkerülnek. A polgári és szocialista absztinensek közti bizalmatlanság legfőbb forrása természetesen a világnézeti ellentétekből fakadt. Az ellentétek egy másik okát az szolgáltatta, hogy a polgári absztinensek készségesen együttműködtek a kormány taktikázó exponenseivel, akiknek célja az volt, hogy a mozgalmat látszatintézkedésekkel leszereljék. Ezen ellentéteket a gyakorlati munkának számos közös mozzanata, kisebb-nagyobb sikere, vagy inkább kudarca egyenlítette ki. A két csoport akcióegységét Forel tiszteletet parancsoló egyénisége segítette, aki többször járt Magyarországon, és mindkét irányzat feltétlen bizalmát élvezte. Forel számos cikket küld az 12 Orvostört. Közi. 19.
