Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 19. (Budapest, 1960)

Kárpáti Endre: A magyarországi alkoholellenes küzdelem története

kapcsolatban ugyanezen a kongresszuson. Az előadást dr. Kende Mór tartotta az alkoholnak a gyermek idegrendszerére gyakorolt hatásáról.

5a A nagy felkészültségű fiatal orvos mértéktartó, minden egyoldalúságtól mentes előadásban számolt be kísérleteiről, melyeket 6-15 éves gyermekeken végzett. A gyermekeket 4 csoportba osztva, vizsgálta azokat a psychikai és értelmi elváltozásokat, amelyeket bizonyos mennyiségű bor elfogyasztása a gyermekeknél okozott. Minden csoportban egy-egy gyermeket józanul hagyott, és így összehasonlítási alapot nyert vizsgálatai szarnám. Ezenkívül 46 alkoholista család leszármazottam keresztül vizsgálta a degenerációt. Bírálja Demme és más külföldi antialkoholista azon tételét, amely szerint az iszákosság egymagában is degeneratív hatású. Jól látta, hogy az antialkoholizmus önmagában nem érhet célhoz. „Minthogy nálunk - mondja Kende - a szociális kérdések alól kitérnek amennyire csak lehet, úgy az alkoholizmus ellen nem küzdhetnek. így aztán érthető, hogy pl. a tisztek fizetésének javítására, fölösleges hivatalok creálására van pénzünk, míg az alkoholkérdéssel szorosan összefüggő közegészségügyünk nagyon primitív fokon áll."

56 A század végéig az említetteken kívül számottevő állami alkoholellenes intézkedésről nem beszélhetünk. Nem is az állam, mint inkább néhány kiváló egészségügyi szakember kezdeményezése tartotta ébren ezt a kérdést. Dr. Niedermann Gyula és dr. Chyzer Kornél a belügyminiszterhez küldött jelentésükben beszámolnak svájci, belgiumi, franciaországi és csehországi útjukról, ahol az elmebeteg-ügyet és az alkoholkérdést tanulmány ózták. A beszámoló ismertetést közölt a svájci „Ellikon"-ról, ahol az alkoholistákat gyógykezelik.

07

/

3 Ismertette Forel antialkoholista elgondolásait, melyek az állami és társadalmi összefogás szükségességét hangoztatták az alkoholizmus leküzdésérc, és az iszákosok menhelyeinek mielőbbi létrehozására. Láthatjuk tehát, hogy mind az állam, mind a társadalom részéről, hiányzik a számottevő, a külföldi mozgalmakhoz hasonló kezdeményezés az alkoholizmus leküzdésére; az egyes, legnagyobbrészt az orvosok által közzétett értekezések nem találják meg az utat a széles közvéleményhez. Az antialkoholizmus, bár sohasem vált tömegmozgalommá Magyarországon, a századfor-