Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 19. (Budapest, 1960)
Dr. Berndorfer Alfréd: A veleszületett rendellenesség pathogenesise történeti szemléletben. I. rész. A babonák
az életben maradt és fejlődő gyermeket és annak alakulását. Az embryologus az embryonak csak fejlődési stádiumát látja és nem tudja mindig elképzelni, miképpen fejlődött volna az a vizsgált embryo, ha történetesen életben marad. Ezért szükséges, hogy a klinikus, az elméleti kutató és az emberyologus szorosan együttműködjék. A mai korszak szakmailag annyira specializálódik, hogy az egyik szakember a másik szakma problémáinak részleteit alig ismeri. Minden időben születtek gyermekek rendellenességgel, míg azonban a régi időben babonás félelem és más varázslatos okok miatt a szörnyszülöttek nagy részét elpusztították, addig ma mind több esetet visznek orvoshoz, és így módunkban áll megfigyelni azokat. Az előfordulás gyakoriságára vonatkozóan pontos adataink nincsenek, de az egyes intézetek és az országok, körzetek scatisztikáiból kiderül, hog> r az utóbbi időben a rendellenességek száma lényegesen emelkedett. Ma nagy átlagban azt mondhatjuk, hogy a világra hozott gyermekek között kb. 4—5%-ban kimutatható valamilyen rendellenesség. 1861-ben megjelent Förster „Missbildungen" című könyvében érdekes statisztikát olvashatunk: Emdenben, Berlinben, Breslauban, Oslóban, Göttingenben, Stuttgartban és Stockholmban az 1820 és 1850 közötti években összegezve 139 szülésnél fordult elő egy rendellenesség. Ugyanakkor Geoffroy St. Hilaire Parisban csak 3000 normális gyermek után látott egy rendellenességet és Londonban 517 : 1 arányban fordult elő rendellenesség a halottak között. Egységes statisztikai adatokat sem a múltban, sem ma nem kapunk. Ez a vizsgálódások szempontjából igen hátrányos. Ma azért is látunk többet, mert alaposabban boncoljuk az elhalt gyermekeket, ezenkívül olyan eseteket is rendellenességnek tekintünk, amit azelőtt nem soroltak azok közé. Ma inkább viszik orvoshoz a rendellenes gyermeket, mint azelőtt. Régebben csak a látható elváltozásokat sorolták a rendellenességek közé, ma mindinkább kialakul az a nézet, hogy nemcsak anatómiai morfológiai elváltozás lehet rendellenes, hanem az élettani működésben is mutatkozhat elváltozás, amit a gyermek kétségkívül a világra hozott. Gondolnunk kell többek között azon hormonális
