Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 18. (Budapest, 1960)

Hanny Irén, Keveházi Ferenc és Kulcsár Gizella: Néhány debreceni boszorkányper orvostörténeti vonatkozása

NÉHÁNY DEBRECENI BOSZORKÁNYPER ORVOSTÖRTÉNETI VONATKOZÁSA Írták: HANNY IRÉN, KEVEHÁZI FERENC és KULCSÁR GIZELLA (VI. é. orvostanhallgatók, Budapesti Orvostudományi Egyetem) D

ebrecen város boszorkányüldözés! kiváltságát Habsburg Rudolftól nyerte 1602-ben, ezen idő előttről csak 3 perről van tudomásunk. Kettőt 1575-ben, egyet 1599-ben folytattak le.* Mindkét 1575-ös perben tényleges delictum forog fenn. Oláh Andrásné, akit kuruzslással vádolnak, ezt bevallja és ecclésia megkövetésre ítélik. Szerepel azonban a perben a varázslás és az ördögi tudományokkal való foglalkozás is. A másik perben a vádlottat, Nagy Benedeknét elégetik, ,,igni tradere dclibcratum est", mert a tanúk vallomásai szerint leányát megmérgezte, más bűnöket is elkövetett, így méregkeveréssel és üzletszerű kerítéssel is foglalkozott. A harmadik pernek kimenetele nem ismeretes, ennek az az érdekessége, hogy a bírót mindkét vádlottal szemben (Nagy Jánosné és Vandáné) felszólítják a vád bizonyítására. Ez a külföldi boszorkányperekkel szemben kiemelendő jelenség, ugyanis a külföldi perekben confrontatio nem volt. Al 1599. évi feljegyzésben alátámasztását látjuk annak a ténynek is, amelyre Berde mutatott rá, hogy az örökölt, illetve szülőről gyermekre szálló empiriás gyógyítási tapasztalatok miatt a népi gyógyítóknak egy olyan csoportja keletkezett, akik közül többen később boszorkány hírébe jutottak. A boszorkányság hírét ezek általában nem is bánták, sőt meg is erősítették, mert így tekintélyük és ezzel együtt anyagi jólétük emelkedett (pl. Boczi