Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 18. (Budapest, 1960)

A második magyarországi orvostörténeti vándorgyűlés Debrecen-Sárospatak 1959. aug. 28-30.

Az előadások nagy száma, sokoldalúsága, eredetisége világos bizonyítékai a tudatosan művelt orvostörténelemnek, a szakma jelentős terebélyesedésének, a kibontakozó perspektíváknak, a magyar orvostörténelem több századot meghaladó életének. Egyegy ilyen tudományos számbavételkor jogosan állapíthatjuk meg, hogy utunkat határozottan kijelölte a szocializmust építő nemzetek sorsa, amelyen a párt és a kormány támogatásával akarunk és kell haladni. E gondolatok jegyében érkeztek meg a vándorgyűlés részvevői Debrecenbe, hogy megkezdjék tanácskozásaikat. A napirend során a részvevők megjelentek Hatvani István orvosdoktor, a Kollégium egykori tanára (1713-1786) szülőháza előtt, amelyet a vándorgyűlés nevében Szodoray Lajos, az orvostudományok doktora, a debreceni orvosegyetem tanára koszorúzott meg és a következő beszédet mondotta: „A Magyar Tudományos Akadémia Orvostörténeti Bizottsága, az Orvosegészségügyi Szakszervezet Orvostörténeti Szakcsoportja és az Országos Orvostörténeti Könyvtár által rendezett II. Magyar Orvostörténti Vándorgyűlés elnöksége és tagjai nevében tisztelgünk itt a nagy magyar tudósnak, Hatvani Istvánnak egykori lakóhelye előtt. A magyar orvostörténetnek cz az egyik kimagasló alakja mintegy 250 év előtt született felvidéki magyar területen és már 20 éves korától kezdve élete szorosan összekapcsolódik a Tiszántúl kulturális centrumának, Debrecen városának életével. 1738ban már a Kollégium tanulója, 1741-ben pedig a nagyhírű debreceni főiskolának togátus diákja. Baseli egyetemen végzett tanulmányait is elsősorban a debreceni Kollégium tanárainak a magyar tehetségek kifejlesztésére vonatkozó támogató ténykedése kezdeményezi. Baselben 1748-ban avatták az orvostudományok doktorává és már 1749-ben a debreceni Kollégium nyilvános előadója: a matematikát és filozófiát tanítja. Következő évben kezdi meg híres fizikai előadásait. Tanári működése mellett a Kollégium betegeinek lelkiismeretes orvosa, aki tele van humánummal és ez a jellemvonása készteti arra, hogy 1752-ben létrehozza a betegpénztárt, majd 3 év múlva a kórházi alapot, amely intézmények lehetővé teszik a sze-