Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 18. (Budapest, 1960)

Dr. Huszár György: Adatok a magyar fogászat történetéhez. Régi fogorvosi hirdetések

tartják találmányaikat - barátságos összeköttetést alapított, 's így annak, mi ott legjobb, legújabb, 's legalkalmasabb, rögtön birtokába jő a' folytonos levelezés és küldeményi közlekedés útján. Már is több küldemények érkeztek hozzá, részint kész fogak 's foganyagok, részint a' készítésre szükséges gépekből, miszerint bizonyos, hogy e' nemű legjobb, 's pedig honi gyártmányokkal épen ő láthatja el a' szűkölködőket. A' miért is őt ismételve a' közönség méltányló figyelmébe ajánlani, nemcsak úgy mint fogművészt és orvost, hanem mint hazánkfiát is - bátorkodunk." A cikk érzelgősen dicsérő hangjából felismerhető a célja. A népszerű egészségügyi mű köntösébe rejtett hirdetésre is találunk példákat. A már említett dr. Chon Leopold 1870-ben „Fogorvosi vezérfonal" - „Zahnärztliche Leitfaden" (Pest, Lampel) címmel magyar és német nyelven 2-4 oldalas füzetkéket ad ki. Világosan és jól részletezve ismerteti a korabeli fogászat alapelveit és teljesítményeit. Kiderül a füzetből, hogy már 1857-ben, tehát az amerikai felfedezés (Goodyear, 1855) után 2 évvel egy amerikai szabadalmat szerez meg kaucsuk (vulkánit) fogsorok készítésére. A könyv valódi céljára azonban fényt vet, hogy feltünteti a szerző rendelőjének helyét, rendelésének idejét és az általa gyártott fogtisztítószer előnyeit is részletezi. Cohn brossúrájánál még inkább reklámízűbb, Bikafalvi Máthé Domonkos udvari fogorvos „A fogak és száj ápolásáról" (1876. Budapest, Herz) c. népszerű műve. Közli a reprezentatív külsejű szerző arcképét és 11 éves tevékenységének részletes, számszerű statisztikáját; pl. 16,745 fogat húzott ki. Állandó rendelője Budapesten volt, de rendszeresen felkereste a történelmi Magyarország nagyobb városait. * A régi hirdető orvosok felett semmi esetre sem szabad a mai mértékkel ítélve pálcát törni; terjedelmes hirdetéseik felvilágosító, nevelő hatásúak is voltak és az akkori viszonyok között némileg az egészségügyet szolgálták. Az orvostörténelem szamára ezek a hirdetések érdekes és értékes adatokat szolgáltatnak a gyakorló fogorvos tevékenységéről és a magyar fogászat fejlődésének útjáról.