Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 18. (Budapest, 1960)

Dr. Bencze József: A magyar paraszti köpölyözésről és érvágásról

új hazában talált őslakók is alkalmazták ezt a módszert, továbbfejlődött a honfoglaló magyaroknál is. A kereszténység forradalmi felvétele után az itáliai paporvosok módszere és az ősi magyar gyógyító szokások találkoztak és az eddig sámán hitű magyarság empirikus gyógymódjait át- és 3. ábra. Rugós érvágókés, XVI-XVII. sz. átjárta a római papok gyógyító módszere és vele a szupranaturalisztikus hiedelemköre is. Egyre inkább kialakult az a tudat, hogy a köpölyözés haszna igazában csak akkor következik be, ha egyházi szertartással együtt történik. A búcsúk csodaváró és csodahívő misztikuma át- és átszövi a köpölyözés és érvágás szokását is. A mohácsi vész előtti hazai okmányok közül több is említi a köpölyözést. 1402-ben László fia Lukács pécsi egyházmegyei kis-