Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 18. (Budapest, 1960)
Prof. dr. Nyirő Gyula: Semmelweis Ignác betegsége a psychiatria tükrében
tanak a többi rendelkezésre álló adatok, Semmelweis folyamatosságában ingadozó tudatállapota, ugyancsak ilyen betegségbelátása, az enyhe euphoria, a fokozott mozgásos késztetés, végül az igen súlyos psychomotoros izgalommal társult delírium. Mindent összevetve megállapítható, hogy Semmelweis Ignác nem szenvedett semmilyen idősült elmebántalomban, sem paralysisben, sem mániában, sem paranoiában. Egyéniségének sajátságos alakulása az általa felfedezett igazság megszállottjává tette. Magatartása ezt tüközi. Ez azonban a zseninek tulajdonsága. Az valószínűsíthető, hogy pseudoneurastheniás tünetei, amelyek heveny psychosisának kirobbanása előtt jelentkeztek, a kezdődő agyi érelmeszesedés következményei voltak, amely betegség azonban szellemi tevékenységében még nem befolyásolta. Végül biztosnak tekinthetjük, hogy a halála előtt kb. 3 héttel kirobbanó heveny psychosisa exogen typusú elmebántalom volt, amely ugyanannak a sepsisnek volt a következménye, ami halálát is okozta. Természetesen ez azt is jelenti, hogy ha Semmelweis sepsise meggyógyult volna, elmebetegsége is meggyógyult volna.