Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 18. (Budapest, 1960)

Prof. dr. Nyirő Gyula: Semmelweis Ignác betegsége a psychiatria tükrében

III SEMMELWEIS IGNÁC BETEGSÉGE A PSYCHIATRIA TÜKRÉBEN írta: Prof. Dr. NYIRŐ GYULA (Budapest) /V psychiater legnehezebb és feltétlenül legkényesebb feladata az emberiség immár elhalt kiválóinak kórlélektani elemzése. A psychopathülógiai megállapítások általában érzékenyen érintik a közönséget, mely nagyjainak tisztelettel óhajt áldozni. Ez a túlzott érzékenység a társadalomnak az elmebetegekről vallott zavaros felfogásából származik, és igen gyakran alkalmat ad még ma is ironikus megjegyzésekre, gúnyolódásokra, holott az, hogy valaki psychosisban betegedett meg, kitűnő alkotásainak értékelésében szerepet nem játszhat. Bár a külföldi orvosi köztudatban és orvosirodalomban, ha csak pl. a Lange-Eichbaum: „Genie, Irrsinn und Ruhm" c. munkának 1956. évi kiadását olvassuk, Semmelweist, mint osztrák orvost és mint paralytikust könyvelik el, annak ellenére, hogy elismerik sepsis okozta halálát, helyzetem Semmelweis psychosisának elemzését illetően sokkalta könnyebb, mert a megelőző két előadásból (Haranghy, Regöly-Mérei) kitűnt, hogy a kórbonctani lelet nem bizonyít sem paralysis, sem tabes dorsalis mellett. - Ismeretes, hogy a dementia paralytica kórképét Bayle 1822-ben különítette el a többi elmebetegségektől. A betegség eredetét illetően a feltevések eleinte igen különbözőek voltak s csak később támadt az a meggyőződés, ami csak a XX. században bizonyosodott be, hogy a betegség syphilitikus eredetű. Ma a