Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 18. (Budapest, 1960)
Prof. dr. Haranghy László: Semmelweis Ignác betegsége kórbonctani szempontból
tén chromsavban edzett gerincvelőből i-ször az ágyék-duzzanatból, 2-szor a mellrész közepéből és 3-szor a nyakduzzanatból vett vizsgálat alá átlátszó szeleteket." Az agykéregről Meynert a következőket írja: „Azon rétegekben, melyekben nagyobb és kitűnően egyenlő nagyságú dúcsejteknek kellene létezniük, feltűnő nagyságbeli különbségek, minden fokozatban és oly végletekig voltak észlelhetők, hogy ezen állapot magyarázatára sok sejtnek kóros felpuffadását joggal föl lehet tenni. így találtatott ez a középponti hasadék említett 3-ik őskanyarulata s még inkább a hátsó kanyarulat kérgében. Egy hátsó őskanyarulat a velőléccel határos kéreg rétegében az egyenlő 0,0207 mm hosszú és 0,0115 széles sejtek közt találhatók szemenkint olyanok is, melyeknek hossza 0,0406 és szélessége 0,0276 mm. A sejtmag és különösen a több világító hólyagcsával töltött magtestecsek (Kernkörperchen) nagyulvák, úgy hogy a mag kevés sejttesttel bekerítettnek látszik. Némelyeknél a sejt körvonala igen határozatlan, s mintegy szétfolyó. Végre a 3-ik őskanyarulat folyamában is mutatkoznak nagy, szabad, petéded magvak, melyeknek alakja a kötőszövet magvaival nem, hanem a dúcsejtekéivel tökéletesen megegyez. Hogy ezen kóros folyamatok a dúcsejtek ritkításához vezechetnek, igen valószínű, s e nézet mellett azon körülmény is szól, hogy a legkevésbé bántalmazott korckanyarulat kérgében a nagy dúcsejtek sűrűbben állanak. Biztos ítéletet azonban e tárgyban nem hozhatni, miután a netaláni különbség a dúcsejtek számára nézve a különböző agykanyarulatokban még kifürkészve nincs. Az agy fehér és szürke állományának elfajulási folyamatai legtovább haladtak a megvizsgált őskanyarulatok mellső, a vérbelövelés pedig azoknak hátsó részleteiben. A korckanyarulat mindkét irányban legkevesebbet szenvedett." Az agykamrák és így a szóban forgó hydrocephalus nem került vizsgálat alá. A velőléc leírásában a véredényekről a következőt olvashatjuk: „Az edények menetelükben csekély váltakozó távolságra űrterüket változtatják; némelyeken golyódad tágulatok találhatók, melyek a benyíló edény ürterénél háromszorta nagyobbak." A gerincagyról Meynert a következőket írja: „A gerincagy részletei megfelelő ugyanoly módon kezelt más felnőtt, de egészséges gerincagyrészekkcl összehasonlítva, követk. mértékkülönbséget mutatnak:
