Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 18. (Budapest, 1960)
Dr. Schultheisz Emil: Későközépkori orvosi kéziratfragmentum
von posem Luft . . . Zum dritten mal wirt er von Fleisch oder von Spais nicht wol gesotn oder gepratn ist wann die natur die Speis nicht wol magt vertzeren So fault sy durcheinander vnd wirt Corumpiert vnd dauon der ritt . . . Zum vierdn mal wann ain mensch gar hais padt vnd darnach zu kalt wasser geet vnd sich damit begeust So siecht die keltn In vnd die pory werden verschopt dauon wirt der Rit . . ." (fol. 26r-26v). A mindennapos hideglelés leírását a harmadnapos váltólázról szóló értekezés követi: „Der rit über den anderen tag haisst Tertiana", (fol z6v utolsó harmad-fol. 27r.) Közvetlen ezután (fol. 27r 30. sor) említi a kézirat a „bölcs prágai mestert": „. . . das lernt mich zu präg ain wais Maister." A vérhasjárványok a középkor egyik legnagyobb orvosi problémáját jelentették. Érthető tehát, hogy a kézirat igen sokat foglalkozik a „rot rur"-ral. A kézirat utolsó oldala, amely fol. 28r közepéig terjed, két vérhas elleni receptet tartalmaz, melyekkel ez az érdekes fragmentum be is fejeződik. Az utolsó recept: „. . . rot rur. Nym Aychein schusling Die desselbigen Jares sind auskommen vnd prichs Im ersten May vnd pren Sy aus durch ain Rosenhut vnd gibs dem sichen zwei oder drey tag ze trinken ain wenig er wirt gesunt an der ruer." Kétségtelenül megállapítható, hogy a bemutatott kézirat a régimének egy prózai változata. Stílusa sok hasonlóságot mutat Albicus német nyelvű kézirataival, elsősorban a „Puch der erczney"-el. A kézirat szerkezeti felépítése lényegesen kevésbé kompilált, mint a „Practica Bartholomaei", de egyszerűbb az Ortolf von Baierland-féle „Arzneibuch"-nál, illetve annak diaetetikai részénél is. Albicusra jellemző, de legalább is hatására enged következtetni, hogy kéziratunkban az idézett görög, latin és arab szerzők neve mellett egyetlen helyen sem találunk dicsérő jelzőt (kivéve Villanova nevét). A fürdés egészséges voltának, a víz gyógyító hatásának többszöri hangsúlyozása csak az eredeti Regimen Salcrnitanumban található. A későbbi skolasztikus kommentátorok általában már többet írnak a fürdő veszélyeiről, mint annak gyógyhatásáról. A fürdésnek ez a „modern" szemlélete, amelyet e kézirat képvisel (lásd különösen f 14V), jól összeegyeztethető
