Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 18. (Budapest, 1960)

Dr. Daday András: Sebészsérelmek a XVIII. században

pítsa és a szemrehányást elhárítsa, elhatározta, hogy Véget harmadszor is vizsgára bocsátja. De erre Vég már nem volt hajlandó. Az ügy végül is tíz éves huza-vona után a Helytartó Tanács végzésével zárul. Eszerint Végnek meg kell adni a polgárjogot. Amint hallottuk a sebészek Buzinkai városi fizikust is belekeverték a dologba, hogy még zavarosabbá tegyék az ügyet s így álláspontjukat védeni tudják. A vádat nem ismerjük, de a védekezést igen. Buzinkai ebben azt írja „látom sokféle gravanemekkel terheltettem, melyek közül melyiket ragadjam előbb és feleljek reá a sokféle hazugságok között, magamat fel nem találhatom". Buzinkai védekezésében először azt bizonygatja, hogy nem ismerhette a vizsgakérdéseket, mert nem a Perlici könyvét használta, sem a céh által használt összeállítást, hanem úgy tette fel a kérdéseket, ahogy azok éppen eszébe jutottak, kezdvén a fejen, lefelé haladva a tagokra és a belső szervekre. Azt is tagadta Buzinkai, hogy Véget instruálta, hogy könyvekkel látta el, lakásán diktált neki, hogy a patikáriusnál gyakran titkon találkoztak. Azt is szemérc hányták, hogy sógora Végnek s így csak szembekötés formán ment a vizsga. Hogy ezt a vádat Buzinkai előre elhárítsa magáról, Weszprémi és Hatvani uramékat meghívta az examenre, de azok nem jelentek meg. Ilyen védekezés után kérte Buzinkai a senatust, hogy tekintsék 28 esztendő hűséges szolgálatát s a mocskos vád alól mentsék fel.

8 A céhtagságért és polgárjogért küszködő sebészek nemegyszer a nagyszombati orvosi fakultáshoz fordultak segítségért. Példa erre Azbeck Ferenc és Almádi Benjamin esete. Az előbbit a nyitrai püspök főispán, az utóbbit a debreceni senatus utasította el. A fakultás dékánja nem volt rest s levelet intézett mindkét elutasító fórumhoz, s emlékeztette őket az 1771-ben kelt királyi rendeletre, amely az aprobált egészségügyi személyzet elhelyezkedcsbeni megsegítéséről szól. Rövid idő múlva mindkét helyről meg is jött a válasz, hogy VI. Károly által jóváhagyott privilégiummal rendelkeznek és ennek egyik pontja, hogy csak bizonyos megkötött számú sebész dolgozhat a két városban. Pedig ezt a privilégiumot az 1761. királyi rendelet hatálytalanította, mert kimondta, hogy bármely szakmában szigorúan tilos a mesterek szá-