Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 18. (Budapest, 1960)

Dr. Szodoray Lajos: Debreceni orvosok, gyógyítók és kórházak a XVII-XVIIII. században

vara István professzornak gyakran segédkezett, különösen Klysruak alkalmazásában, ezenkívül érem- és könyvszakértő is voir. 7773-ban Zeininger Antal Ferenc egy második gyógyszertár megnyitásához kapott engedélyt, amelynek berendezése ma is ki van állítva a debreceni Déri Múzeumban. A debreceni orvos-gyógyszerészek között meg kell említeni a már a XIX. század elején működő Bat só Bálintot, aki 1811-ben nyert gyógyszerészi oklevelet, 1830-ban fogorvosi oklevelet, majd ugyanebben az évben orvcsdoktorrá avatják a pesti egyetemen. A pesti Orvosegyesület tagja is volt és a Hatvan utcai Ispotály felügyelője. 1848-ban Lébb Pál orvos vitairatot szerkesztett ellene: „Lecke orvos és borbély Bacsó Bálint számára" (Városi Nyomda, 1848), amelyben személyeskedő hangon támadja Bacsót állítólagos ethikaellenes magatartása miatt. A debreceni kórház története is tulajdonképpen a XVIII. században veszi kezdetét. Bár már a mohácsi vész után 3 év múlva Boncz László debreceni polgár az akkor még r. k. vallású Debrecenben Árpádházi Szent Erzsébet nevére saját házában ispotályt alapított. Arra nézve adat nincs, hogy hány beteget, illetve elhagyott szegény embert kezeltek ebben az intézményben, amely mindenesetre elsősorban karitatív jellegű volt és csak másodsorban szolgált a betegek ellátására. A XVII. században, amikor ezt az ispotályt a Csapó utcai zárdába telepítették át, már egy második, ún. külső ispotály is működött. A XVII. században már megá)lapítható, hogy az ott ápoltak száma mintegy félszáz volt. Valódi kórház jellegű intézmény alapítása 1739. évre tehető, amely évben dúló erős pestisjárvány már felkeltette egy kórházjellegű intézmény felállításának szükségességét, s amely ideiglenes jelleggel már ez évben meg is valósult. 1739. június 26-án támadt nagy szélvihar a Nagyerdőn mintegy ezer szálfát kidöntött és; ennek anyagát használták fel betegek befogadására szánt épület felépítéséhez (Varga Mária). Később az 1831-ben pusztító nagy kolerajárvány kényszerítette a várost, hogy egyelőre több ideiglenes helyiségben végleges kórház állíttassék fel. Ebből az időből „Napi jelentés" is maradt fenn. Zilaby Sámuel és Zsebők József városi orvosok dolgozták ki a kórházak személyzetének és felszerelésének tervét, amely 1842-