Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 18. (Budapest, 1960)
Dr. Regöly-Mérei Gyula: Semmelweis Ignác betegsége orvostörténelmi megvilágításban
I SEMMELWEIS IGNÁC BETEGSÉGE ORVOSTÖRTÉJNELMI MEGVILÁGÍTÁSBAN írta: Dr. REGÖLY-MÉREI GYULA (Budapest) A tudomány sokszor fáradságos és hosszú úton, olykor csak gátak elhárítása után éri el a valóságot. Az a per, amit egykor Semmelweis folytatott az igazságért, már évtizedek óta eldőlt és valóra vált az a megállapítás, hogy „halálában érte el a halhatatlanságot". A per befejeződött. Az általa elsőként felismert és hirdetett asepsis, mai orvosi szemléletünknek maradandó alapját képezi. Fennmaradtak, vagy éppen felmerülnek azonban még mindig kérdések, amelyek maradéktalan tisztázása szükségesnek látszik. Az utóbbi időben ismét előtérbe került annak vitája, hogy miként viszonyul tanítása Lister elveihez. Létjogosultsága ilyen vitának voltaképpen nincsen, mert Semmelweis az asepsis tanát alapozta meg, mégpedig a baktériumok felfedezése előtti időben, amíg Lister már Pasteur eredményeinek birtokában, sőt azokból kiindulva teremtette meg az antisepsis elveit. Semmelweis tehát korábban és többet mondott, mint Lister és a tudománynak, de az egész emberiségnek kára, hogy tanítása csak évtizedek múlva terjedt el. Lister nem a Semmelweis által megnyitott utat munkálta tovább, az antisepsis gondolata nem hatotta át maradandóan az orvosi szemléletet, de mégis ez adta meg az első nagy lehetőséget a sebészet fejlődésére; s végeredményben, bár kétségtelenül a gennykeltők felfedezése után, diadalra segítette a semmelweisi tanokat is.