Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 18. (Budapest, 1960)
Dr. Székely Sándor: Az orvostörténet oktatásának tapasztalatai a középfokú egészségügyi szakiskolákban
szükség, hogy orvos előadóink jobban elmélyedjenek a társadalomtudományi problémák tanulmányozásába és így alkalmassá váljanak arra, hogy a tematika társadalomtudományi vonatkozásait is előadják. Sok jelentés ír arról: milyen előnytelen, ha 2-3 előadó között oszlanak meg a témák. Az volna az ideális, ha az egész tanfolyamot a marxizmus-leninizmusban és az orvostörténclemben egyaránt járatos orvos tartaná. Az orvostörténet oktatásában nem maradhatunk „semlegesek". Nem semlegesek bizonyos nyugati körök sem, akik az orvostörténetet - amint arról a Horus augusztus elejei számában írtam - a pángermán ideológia, egy új háború előkészítésének a szolgálatába állítják. Nekünk pedig a reakciós eszmék leleplezésére kell az orvostörténet oktatását felhasználni! A nagy orvosok élete és működése nagyon is alkalmas erre, hiszen számtalan példa van, hogyan ütközött meg az általuk képviselt haladó gondolat a reakcióval. Mi a haladás oldalán állunk és erre neveljük az ifjúságunkat is. Örömmel tapasztaljuk, hogy mind többen kapcsolódnak be az orvostörténet oktatásába - közöttük fiatal kollégák is. így minden remény megvan arra, hogy hamarosan kialakul egy olyan oktatógárda, amely minden szempontból meg tud felelni feladatának. Meggyőződésem, hogy ez az oktatógárda nagy szerepet fog játszani annak a fiatalságnak a nevelésében, amely az egészségügyet választotta hivatásának. Ha már a fiatalság nevelésénél tartunk, véleményem szerint az orvostudomány történetének tanítása ugyancsak rendkívül hasznos volna egyetemeinken is - éppen ideológiai szempontból. Talán nem vetem el a súlykot, amikor azt mondom, hogy az egészségügyi szakiskolákban szerzett ilyen irányú jó tapasztalatok elősegítik az orvostörténet oktatásának megszervezését az egyetemeinken is. Tudom, valamennyi érdeklődőt elégtétellel töltené el, ha az a tudományág, amelynek egyelőre főleg csupán műkedvelői vannak hazánkban, elismerést nyerne és megnyílna a lehetőség az orvostörténelem hivatásos művelésére. Ennek az előkészítésére tettük meg az első lépéseket az elmúlt esztendőkben az orvostörténet tömeges és rendszeres oktatásának a bevezetésével.
