Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 18. (Budapest, 1960)

Dr. Zsakó István: Hogyan lehetne lényegesen megkönnyíteni a magyar orvostörténeti kutatók munkáját?

zös munkaterületek tanulmányi szempontból. Annak idején 1926ban javaslatot tettem nemzetközi együttműködés kiépítése céljából három nyelvű körlevél útján (a Psychiatrisch-Neurologisches Zentralblatt hasábjain jelent meg). Hiányzik a magyar orvostörténeti lexikon is, ami pedig szintén jó szolgálatot tehetne a kutatóknak. Ebben az irányban is kellene tevékenységet kifejteni. Orvostörténeti naptárunk csak egynehány jelent meg. Ha azokban kevés adat található ugyan, de a napok szerint felsorolt adatok az évfordulók pontos jelzéseit adhatják. Ilyet, bővebb formában szintén jó lenne ismét készíteni. (Ezelőtt több mint ötven évvel nagy érdeklődéssel olvastam a Gedenktage der Psychiatrie című munkát, amely további impulsust adott a német orvosoknak hasonló adatösszeállítás készítésekre.) Az orvostörténeti kutatás alkalmával sokszor felkelti figyelmünket az egyes orvosok egyéniségének mivolta, elképzelésük, meggyőződésük sajátossága, olykor jelentkező túlértékelésük vagy leértékelési hajlamaik, gyermekkori fejlődésük, meglettkori szellemi kialakulásuk, öregkori testi és lelki állapotuk, betegségeik hátrányos volta és életkörülményeik, mindezek befolyása alkotóképességükre, hangulati befolyásoltságukra. Ezek taglalása közben közelebb juthatunk annak magyarázatához, hogy mi adott impulzust tevékenységükre, alkotó munkájukra. A korán megnyilatkozó, gyors kibontakozású szellemi fölény, a hatalmas energia hozta, tűzként fellobbanó alkotási vágy, esetleg gyors kiégés, vagy a lassú, biztos haladás, a kiegyensúlyozódás. A családi körülmények okozta elkedvetlenedés, a súlyos lelki megrázkódtatások okozta megváltozott lelkület magyarázata és a munkaerő csökkenése s ezernyi más momentum . . . Ha végigtekintünk a munkákon, amelyeket magyar nyelven írtak, azt látjuk, hogy voltak kartársak, akik rendszerint csak bizonyos körülírt területen, rövid és zárt témákon dolgoztak. A méhek, a hangyák ösztöne szerint gyűjtötték az anyagot. Voltak, akik nagy területek áttekintésével igyekeztek képet alkotni maguknak orvosi vonatkozásokban. Mindkettő egyformán becses. Megmenteni, felkutatni a forrást, majd pedig azt az értéket, amit jelent; felvázolni az érdekeltek előtt. Fokozni az érdeklődést,