Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 18. (Budapest, 1960)

Hanny Irén, Keveházi Ferenc és Kulcsár Gizella: Néhány debreceni boszorkányper orvostörténeti vonatkozása

godt állatról való közhit képezhette alapját ennek a therápiás eljárásnak. Gyakran találkozunk a kórlények hiányos ismerete és a hely­telen betegségmagyarázat miatt a debreceni perekben azzal a váddal, illetve felfogással, hogy valamely akutan fellépő beteg­séget boszorkány idézett elő. A kérdés lényegét néhány példá­val világítjuk meg: Nagy Jánosné leánya, Kata (1693) perében Angyal Andrásné tanú elmondja kisleánya betegségét, amelyet beteljesült boszorkányfenyegetésnek tulajdonított. A tünetek azt valószínűsítik, hogy heveny meningoencephalitisről, esetleg epilep­sziás állapotról van szó, a leírás ugyanis „nyakát hátra szegezték, a két szemére hályog ereszkedett, a félkeze és lába soha meg nem állott, míg meg nem holt". Vagy pl. Veres Mihályné (1700) perében Asztalos András tanú olyan nyavalya előidézésével vádolja az inctát, hogy „össze­vonódott a dereka, majd földig görbedt is, amiért Demjén János fenyegette, és csak elmúlt azon nyavalya a feleségéről". Feltevé­sünk szerint kőroham, ulcus exacerbatio, lumbago vagy hysterias roham leírását adja a jegyzőkönyv. Itt jegyezzük meg, hogy a lum­bagot németül még ma is „Hexenschuss"-nak nevezik, jeléül a régi népi elképzelésnek. Hasonló „bűnnel" vádolják Varga Istvánnét (1735). Zsíros Ist­vánné tanú ugyanis a következőket vallja: „Szegediné szappa­nyozni akarván a konyhán, összerontották a féltagját. . . Felván­szorogván, lefeküdt a nyoszolyába. Újonnan összerontották a má­sik kezét is." Később látogatói kérdik: „Vargáné cselekedte-é neki. Minthogy szája félre volt húzva nem szólhatott, hanem csak fejével bizonyította." Az elmondásban haemiplégia, facialis bé­nulás, és motoros aphasia tünetcsoportra ismerünk, sőt nyilván­való, hogy nevezett előbb egyik oldali, majd követően másik ol­dali ictust szenvedett el. Miután rosszulléte hirtelen következett be, ezért az apoplexia és kevésbé az agyi thrombosis kórisméje valószínűsíthető. A késői debreceni perek egyikében Barta Andrásnét facialis bénulás, epilepsia és impotentia előidézésével vádolják meg a bírósági tárgyaláson, legalábbis erre mutat a tárgyalást vezető bírónak az a kérdése: „Sári Pál fiának ki vonta félre a száját"

Next

/
Thumbnails
Contents