Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 18. (Budapest, 1960)

Hanny Irén, Keveházi Ferenc és Kulcsár Gizella: Néhány debreceni boszorkányper orvostörténeti vonatkozása

A fentieket támasztja alá Szűcs Lászlóné 1631-ben lezajlott pere, amikor a vádlottat felszólítják nem annak bizonyítására, hogy nem folytatott gyógyító tevékenységet, hanem arra, hogy „legitime" orvoslott és nem varázsolt. Csősz Varga Istvánné 1720-as perében is ez az egyik vádpont, hogy „némelyeket vagy majd mintegy supra naturalem rationem gyógyított" volna. Portörő Jánost (1626) gyógyító tevékenységének bevallása ellenére is felmentik, azzal az indokolással, hogy nem ártott senkinek és ezért csak megintésre ítélik. Egyes perekben a magzatűzés konkrét vádja is felmerül. Szemesi Istvánnérói 1719-ben két tanú azt állítja, hogy „sárga tűvel méhéből kiszurkálta gyermekét". Ebben a rövid leírásban felismerjük a művi magzatűzés helyenként még ma is végzett egyik népi módszerét. A burok kötőtű, sőt fagyökér által való megrepesztésével, vagy ennek kísérletével, illetve a gyakori következményes szövődményekkel, a szülészek még nem is olyan régen és nem is olyan kis számban találkoztak. Ugyanez a vádlott, szolgálójának „valamit inni" is ad, azt ígérvén, hogy „ettől gyermeke nem lészen", de hogy ez az ital mi volt, arra nem találtunk adatot. Balási Erzsébet (1693) „megfürösztötte Garas Mihály leányát és ezért veszett el a gyermeke". Itt nem biztos, hogy szándékos magzatűzési kísérletről volt-e szó. Lehetséges, hogy a más okból végzett fürösztés alhasi hyperaemiát okozó hatása hozta létre az abortust. Balási Erzsébet számos babonás elemmel vegyített kiterjedt kuruzsló tevékenységet folytatott „hagymázt mért, csömört kent, megijedt embernek ónot öntött". A hagymázmérés primitív prognostikai eljárása elterjedt jelenség volt és helyenként nemcsak a hagymázzal kapcsolatban alkalmazták. Korabeli érdekes babona bukkant fel az egyik tanú vallomásában „hallottam maga szájából Balási Erzsébetnek, egy szűcslegény fogságának alkalmatosságakor; ha én velem valaki eljönne, én mezítelen vetkezném piros hajnalkor és az halott hasárul földet hoznék a temetőbül; és ha a tanácsházban benne elvethetnék, soha törvényt nem tehetnének reá".