Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 18. (Budapest, 1960)

Hanny Irén, Keveházi Ferenc és Kulcsár Gizella: Néhány debreceni boszorkányper orvostörténeti vonatkozása

mondné (Debrecen, 1702) avval védekezik, hogy „ami a paráznaságot illeti, különbség vagyon szabad személy és köteles személy között. . ., de szabad személy lévén halált nem érdemel", akkor a bíróság helyt ad védekezésének és egyszerűen kitiltja a városból (szabad személy = prostituált). Még Bodrogközi Kata (Debrecen, 1729) sem jár már rosszabbul, jóllehet, „tam quod suspicione eriminis Sodomiae haud careat" állapítja meg ítélete, mégis csak proscriptióval sújtják, noha a külföldi perekben a coitus in tergo-t megégetéssel büntetik. Az orvostörténeti szempontból jelentős perek nagy részénél a vádak közt megtalálható a kuruzslás. Ezt azonban nem szabad úgy felfogni, hogy ebben az időben nálunk az orvosi ténykedés egyetemi diplomához, vagy borbély-sebész céhbeli képesítéshez lett volna kötve. Az empírián alapuló népi gyógyászat elterjedt tevékenység volt mindaddig, míg a szakképzett orvosok kellő száma és az egészségügyi műveltség emelkedése, elsősorban azonban a természettudományos szemlélet térfoglalása szükségtelenné nem tette fennmaradását. A kuruzslás vádját inkább akkor emelték, ha a gyógyítás nem a nép által ismert módon vagy formában, hanem mágikus módon történt, vagy a gyógykezelésbe vett egyén állapota súlyosbodott, vagy meghalt. Pl. vád alá került Kerekes Sára „szüle" (Debrecen, 1629), aki kisgyermekeket füvekkel gyógyított; a per felmentéssel végződött. Hasonló Pap Ilkó első pere (Debrecen, 1677) „ha füvekben valakit fürösztöttem, ezzel gonoszt nem cselekedtem. A paráznaságért meglakoltam". Az ítélet szerint ezúttal: „lincta simpliciter absolvatur"; azonban 1681-ben boszorkánykodás és paráznaság miatt megkövezik és testét elégetik. Ezzel szemben Kis Mihályné „Varga András nevű legényt megferesztett s az utána meghalt (Debrecen, 1715). Fejér Annók (Ugocsa megye, 1729) elismeri, hogy „bizonyos debreceni asszonyembernek nálam az ilyen ital után való meghalása és annak holttestének általam való titkos eltemetése valóban megtörtént", mégis vesszőzéssel és kitiltással menekedik meg jóllehet, hogy már 1716-ben Debrecenben ellene a következő ítéletet hozták: „világos tanulatlan mesterségének gyakorlása, orvoslása, mind maga vallomásából, mind írásából, mind tanúvallomásokból is, orvoslása után sok embernek halála."