Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 17. (Budapest, 1960)

Prof. Petrov B. D.: Az orosz tudósok szerepe az orvostudományban

jában vannak haladó és reakciós, vagyis születő és elhaló elemek, amelyek harcban állnak egymással; s vannak még demokratikus elemek, amelyek a dolgozók érdekeit tükrözik vissza. Ez a harc az orvostörténetben is tükröződik. Ezért van különös jelentősége annak, hogy a történelmi jelenségeket nem statikusan, hanem fejlődésükben, kölcsönhatásaikban, egymásra gyakorolt befolyásukban és kölcsönös harcuk fényénél vizsgáljuk. Minden nemzetnek, legyen az nagy vagy kicsi, megvannak a sajátosságai. Ezek a sajátságok teszik lehetővé még a kisebb népnek is, hogy a maga részéről hozzájárulhasson a világkultúra kincsestárához. A szovjet orvosok úgy gondolják, hogy minden probléma teljes és kimerítő vizsgálatánál lényegbevágóan fontos, hogy azt történelmileg megközelítsék, történelmi szemszögből nézzék, tekintve hogy a kultúra bármely ágának megértése, történetének ismerete nélkül lehetetlen. De nem elég a történelmi tények egyszerű összegyűjtése. Meg kell állapítani a közöttük fennálló kapcsolatokat, meg kell érteni őket, rá kell mutatni eredetük társadalmi okaira, a társadalmi rendszerek és ideológiájuk kialakulásával, fejlődésével és bukásával való összefüggésükben. Egy társadalom anyagi életének feltételei szülik eszméit és nézeteit. Az eszmék viszont az anyagi létet befolyásolják, az élet megszervezésének és átalakításának nagy, aktív erejévé válnak. A szovjet írók első kongresszusán 1934-ben, mondotta Gorkij: „Minél jobban megismerjük a múltat, annál tökéletesebben és helyesebben értjük meg annak a jelennek a jelentőségét, amelyet mi alakítunk." A szovjet történészek ebben a történelemtudomány értékének és jelentőségének megerősítését látják. A múlt imádata idegen a szovjet tudósoktól. A történészek munkája, bizonyos mértékig hasonlít a bányászok munkájához. Miképpen a bányász csak azokat az érceket bányássza ki a földből, amelyek világosságot és meleget adnak, akképpen a történésznek azok után a tények után kell a régi anyag tömegében kutatnia, amelyek a társadalmi folyamatot megvilágíthatják és fegyverül szolgálhatnak a tudományos fejlődésért vívott harcban. A múltnak a jövőt kell szolgálnia. Csak az a történelmi munka