Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 17. (Budapest, 1960)

Dr. Bencze József: ősmagyar motívumok orvostörténeti maradványainkban

ŐSMAGYAR MOTÍVUMOK ORVOSTÖRTÉNELMI MARADVÁNYAINKBAN írta: Dr. BENCZE JÓZSEF (Szombathely) A

magyar őstörténctkutatás rengeteg bukdácsolás után jutott el jelenlegi állomásához. A tőkés világ történetírói és kutatói sok szándékos feudális jellegű félremagyarázásba, vagy néha jóindulatú romantikus elgondolásokba, máskor egészen tudománytalan feltevések útvesztőjébe keveredtek és megtorpantak. Csupán az 1945-ben bekövetkezett felszabadulás tette lehetővé, hogy ez a bonyolult kérdés a hazai és a szovjet kutatók, tudósok közös munkájával végre az ingoványos talajról reális, tudományos bázisra jutott. Ez természetes is, hiszen jól tudjuk, hogy a magyarság őstörténetének legnagyobb része a jelenlegi Szovjetunió területén zajlott le és számos szovjet, finn, valamint észt kutató beható helyszíni munkálata nagymértékben elősegítette a magyar szakemberek igen komoly előrehaladását és így sikerült kitűnő és eredményes munkát végezniök. A magyar őstörténetkutatás feladata a magyarság kialakulásának, etnogenezisének megfejtése. Nehéz tudomány ez, amelyben ma már komplex módon a történelemkutatókon kívül nyelvészek, állat- és növénygeográfusok, régészek és néprajzosok, antropológusok egyaránt részt vesznek. Különösen nehéz azért, mert hiszen korabeli jelentős írásos nyomok nincsenek, és ami mégis van, azok már a későbbi korokra nyújtanak támpontokat. Valószínű az, hogy a magyar nyelv egy úgynevezett ősnyelvből (alapnyelv) fejlődött ki a finn-ugor nyelven keresztül. Ma már biztos, hogy ennek a hatalmas nyelvcsaládnak közös ősha5 Orvostört. Köri. 65