Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 17. (Budapest, 1960)

Dr. Katona Ibolya: Dr. Fekete Lajos munkásságáról

ványos kóralakokat írja le a XIX. század második harmadáig. Ha tudományosan talán már túlhaladott az egyes megbetegedésekre vonatkozó kórokok, vagy kórformák elnevezése, mégis járványtani szempontból nem tagadható a történelmi jelentősége, miután történeti sorrendbe szedi a különböző századokban uralkodó és fellépő járványok idejét, helyét, a megelőzésére és gyógyítására vonatkozó rendszabályokat, hatósági intézkedéseket. Felsorolja a himlő, pestis, kolera, malária, tífusz, skarlát járványtanával foglalkozó szerzők neveit és könyveit. Nagy súlyt fektet az állatokat pusztító vészek és a tisztiorvosok ezzel kapcsolatos feladatainak ismertetésére. Rámutat arra, hogy az orvosrendőri intézkedések, a nép istenhite, félelme miatt, nem túl sokat segíthettek a járványok ideje alatti óvintézkedések megvalósításában. E könyvek előszavában is buzdítja az orvostársadalmat irodalmi tevékenységre. A felsoroltakon kívül több kisebb-nagyobb orvostörténeti tanulmánya látott napvilágot a Gyógyászatban, pl. 1861-63. ,3°ngészetek a történelem mezején a gyógyászat régi korából", az Ország Tükrében (1864.) „A fürdők és orvosok helyzete a régi rómaiaknál", a Századokban (1874.) „Gyógyászat a régi magyaroknál", a Történelmi Tárban (1878.) „Adalék a magyar sebészet történetéhez". Dr. Fekete Lajos, a vidéki városi tisztiorvos, jelentékeny orvostörténeti munkát fejtett ki abban a korszakban, amikor az orvostudomány történetével való foglalkozás szükségessége és fontossága újra felmerült és igen kevesen ragadtak tollat azért, hogy a magyar orvostörténelem megírásához szükséges dokumentumokat összeszedjék. Széles látókörű, nagy műveltségű, kitartó szorgalmú gyűjtőszenvedéllyel felruházott orvos volt. Saját munkásságának kritikáját hátrahagyott „Magyar orvosi történettan" című munkája előszavában szerényen adja meg azzal, hogy úgy véli, „kontár tollal, nem többet alkottam, mint csak összehordtam, csoportosítottam az adatokat, hogy az orvosi nemzedéket tetterőre, irodalmi munkásságra ösztönözzem". 1877. január 10-én, Kisújszálláson fejezte be az orvostörténelcm előbbreviteléért munkálkodó életét, nagyon fiatalon, 43 éves korában.