Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 17. (Budapest, 1960)

Prof. Petrov B. D.: Az orosz tudósok szerepe az orvostudományban

szifiliszről, és a leküzdésére alkalmazandó társadalmi rendszabályokról. I. I. Mecsnyikov munkája a szifilisznek állatokon végzett tanulmányozásáról, amelynek során bebizonyította, hogy a legyengült szifilisz-vírus kitenyészthető (1903), új korszakot nyitott a venereológiában. 1887-ben fedezte fel O. V. Petersen orosz orvos a sztreptobacilust, a lágy sanker kórokozóját. A. P. Dobroszlavin (1842-1889) és F. F. Eriszman (1842-1915) a tudományos higiéné kiemelkedő képviselői voltak a forradalom előtti Oroszországban. Dobroszlavin munkái a népélelmezés megszervezésére, a városi vízellátásra, a járványok elleni küzdelemre, valamint az iskolai és kórházi higiénére irányultak. A P. Dobroszlavin munkái: „Közegészségügyi tanfolyam" (Szentpétervár, 1882—1884), „Katonai higiéné tanfolyam" (1885— 1887) stb. még ma is értékes kézikönyvek. Jellemző F. F. Eriszmannak a higiéné problémáival kapcsolatos kutatásaira, hogy a kísérleti és statisztikai módszereket széleskörű társadalmi-gazdasági megfigyelésekkel egészítette ki. „Közegészségügy" című munkáját 7 nyelven adták ki. Hét éven keresztül (1879—1886) több mint ezer üzemet vettek alapos vizsgálat alá a moszkvai körzetben, Eriszmann ellenőrzése alatt. E vizsgálatok hű képet festettek a moszkvai körzet egész iparában uralkodó viszonyokról, a munkások munka- és életkörülményeiről s a gyilkos befolyásról, amelyet ezek a viszonyok a munkásokra gyakoroltak. Teljes élességükben tárták a nyilvánossá elé a munkások munka- és életkörülményeinek megjavítására vonatkozó égető problémát. E vizsgálatok anyagát 19 kötetben adták ki. F. F. Eriszman háromkötetes kézikönyve a higiénéről több orvosnemzedék kézikönyve volt. Az 1861-CS parasztreform után az orosz orvosok megszervezték a társadalmi orvos-egészségügyi ellátás bizonyos formáit. Az ún. vidéki, gyógyászat abban az időben haladó jelenség volt.