Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 17. (Budapest, 1960)

Prof. Petrov B. D.: Az orosz tudósok szerepe az orvostudományban

kus burkától és bebizonyította, hogy az immunitás a fiziológia általános törvényeinek van alávetve. És I. I. Mecsnyikov volt az, aki az immunológia történetében először hívta fel a figyelmet az idegrendszer szerepére a szervezet védekező reakciójában. Ismeretes, hogy a filtrálható vírusok tudományának alapjait D. I. Ivanovszki orosz tudós vetette meg, aki közzé tette a dohány mozaikkórjának filtrálható kórokozójáról írt tanulmányát. I. I. Mecsnyikov halála után helyét a Pasteur Intézet laboratóriumában a cári Oroszországból kivándorolt A. M. Bezredko foglalta el, aki a helyi immunitásról végzett tanulmányairól nevezetes. D. K. Zabolotnij (1856—1929) ugyancsak mikrobiológus és cpidemiológus volt. Széleskörű kísérleti munkásságát a pestis-, a tífusz-, a kolera- és a szifiliszkutatásnak szentelte. L. A. Tarasevics (1868-1927) és I. G. Szavcsenko (1862-1932) a D. K. Zabolotnij-féle iskolát képviselték. N. F. Gamaleja (1859-1949) Mecsnyikov egyik tanítványa, a mikrobiológia számos ágát tanulmányozta. A múlt század kilencvenes éveiben első ízben írta le a mikrobák autolízisének jelenségét. 1898-ban N. F. Gamaleja egy különleges baktériumromboló anyagot fedezett fel, amelyet „bakteriolizin"-nek nevezett el. Ma ezt az anyagot bakteriográf néven ismerjük. N. F. Gamaleja egy vaccinât javasolt az emberi kolera ellen, kidolgozott egy rendszert a kolera leküzdésére és összefoglalta a fertőzés elleni harcban felgyülemlett kísérletek bőséges anyagát. Igen sok tanítványa volt. P. F. Borovszki értékes kutatásokat végzett Közép-Ázsiában a Leishmanniózis kórokozójának terjedésére vonatkozólag. A világirodalomban először írta le a betegség kórokozóját, amit nem baktériummal, hanem protozonnal hozott összefüggésbe. Kutatásainak eredményét P. E. Borovszki 1898-ban a „Katonai Gyógyászat" című folyóiratban hozta nyilvánosságra. Számos oro^z orvos és mikrobiológus jellemző vonása az önzetlenség. A XVIII. század végén D. Sz. Szamojlovics olyan példát mutatott, amelyet az orosz orvosok több nemzedéken át követtek.