Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 17. (Budapest, 1960)

Prof. Petrov B. D.: Az orosz tudósok szerepe az orvostudományban

igazgatójának vezetésével. Bogdanov életét vesztette, amikor egy betegnek az életét mentette meg azáltal, hogy vért adott neki. D. L. Romanovszki érdeme a kemotherápia megalapozásában van. „A mocsárláz parazitológiájának és terápiájának problémáiról" című értekezésében szembeállítja egymással a parazitákra tett ártalmas hatást, vagyis az elérendő hatást a makroorganizmusra tett kártékony hatással, azaz a nem kívánt, toxikus mellékhatással. Egyszóval Romanovszki leírta azt, ami 20 évvel később etiotrop és organotrop hatás néven vált ismertté. N. P. Krakov akadémikus, Szecsenov egyik követője, széleskörű tudományos iskolát alapított. Az izolált szervek végeredményeinek kivizsgálására külön módszereket dolgozott ki, felfedezte a szövetelem éknek a halál beállta utáni reakcióját, számtalan új gyógyszert vizsgált meg és kidolgozta a hedonal narkózis módszereit. N. P. Krakov főművét „A Gyógyszertan Alapjaiét 14 ízben adták ki. * A kórbonctan és kórelmélettan ugyancsak olyan ágai az orvostudománynak, amelyekben sok orosz tudós játszott fontos szerepet. A moszkvai A. I. Polunin professzor (1820-1888) és a szentpétervári M. M. Rudnev professzor voltak az orosz patológusok első generációjának képviselői. A kórélettant, amely valamivel később különálló tudományággá fejlődött ki, a Szentpétervári Katonai Orvosi Akadémián V. V. Pasutin, Moszkvában A. B. Foht képviselte, Odesszában és később Szentpétervárott pedig V. V. Poviszocki. Külön meg kell említeni M. A. Novinszkit, a kísérleti onkológia megalapítóját. V. K. Viszokovics professzor (1854-1912), a Harkovi Egyetemről, nemcsak epidemiológus és mikrobiológus, hanem patológus is volt. 1882-ben tartott doktori értekezésében Viszokovics kiemelte a fibroblasztok vezető szerepét a kötőszövetek újképződményeiben. Kutatásainál Viszokovics kombinálta a morfológiai és bakteriológiai módszereket. 1886-ban egy dolgozatot tett közzé ,,A vérbe bevezetett mikrobák sorsáról" címmel. Később,