Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 17. (Budapest, 1960)

Prof. Petrov B. D.: Az orosz tudósok szerepe az orvostudományban

I. P. Pavlov (1849—1936) 1874-ben végezte el az egyetemet és az Akadémia hallgatója lett. Miután ezt kiválóan elvégezte, 1678-ban elfogadta Sz. P. Botkin ajánlatát és átvette a klinikai laboratórium vezetését. Munkásságának itt eltöltött tíz éve alatt végezte I. P. Pavlov első figyelemre méltó kutatásait a szív működése és a keringési rendszer terén. Felfedezte a szív „stimuláló" idegét, amelyet később Paviov-idegnek neveztek el. Ekkor írta „A szív centrifugális idegei" című értekezését. Meg kell azonban említenünk az Akadémia több más tudósai és azok munkásságát is: I. R. Tarhanov, a kísérletező fiziológus és pedagógus, Szecsenov tanítványa volt; N. A. Holodkovszki, híres anatómus és helmintológus : A. P. Dobroszlavin, a higiéné tanszékét állította fel és egy higiénia-tanfolyamot szervezett az Akadémián; V. V. Pasutin, az orosz patológiai iskola megalapítója, ugyancsak Szecsenov hallgatója volt; N. P. Krakov alapította a pharmakológiai iskolát; L. G. Bclljarminov, a szemész, mozgó „szemész-brigád"-ot szervezett, amely a népnek nyújtott segítséget; V. M. Tarnovszki volt az első syphilidologiai tanszék professzora. Az Orvos-Sebészeti Akadémia mintájára, orvosi osztályokat állítottak fel a kazanyi (1804), a harkovi (1805) és később (1842) a kievi egyetemen. A XIX. század hatvanas éveiben Oroszországban az orvosok száma tízezerre emelkedett. Az orosz orvostudomány gyors fejlődése a XIX. század második felében összefügg az orosz tudomány erőteljes fejlődésével ebben az időszakban. Kivételesen kedvező feltételek alakultak ki ebben az időben Oroszországban a természettudomány eredményes fejlődése számára. A Lomonoszovtól származó, jelentős materialista hagyományokra támaszkodva fejlesztették ki az orosz természettudósok elméleteiket: D. I. Mendel ej ev felfedezte az abszolút f orrpontot (1861) ; A. M. Butlerov nyilvánosságra hozta elméletét a „vegyi struktúrákról" (1861), amivel a modern szerves vegytan alapjait rakta le; I. M. Szecsenov „Az agy reflexei" című könyvében (i86s) leírta, kísérleteit, ezekből született a materialista tudományos fiziológia; D. I. Mendclejev fedezte fel a „periodikus tör2 Orvostört. Közi. 17