Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 17. (Budapest, 1960)

Dr. Karasszon Dénes: Az állatorvostan helye az egyetemes orvostudomány történetében

hagyott útszakaszt. Az állatorvosi kórbonctan fejlődésének útja hazánkban nem volt mindig sima. Lehet, hogy az e téren felmutatott eredmények nem látszanak mindig nemzetközi szempontból is korszakalkotónak. Viszont ki az, aki ne állna meg lehajtott fővel azon férfiak emléke előtt, akik önzetlenül életüket szánták e tudomány fejlesztésére? Ök megtették kötelességüket. Számos ismerettel gyarapították a tudományt, új nemzedéket neveltek az általuk elért eredmények továbbfejlesztésére. A mi feladatunk, hogy emléküket, szellemi örökségüket kegyelettel ápoljuk és múltjukból merítsünk erőt a jövő sikeres építéséhez. Az elmondottakkal kívántam szemléltetni, hogy az ember- és állatorvoslás fája közös magból ered, közös talajból táplálkozik, legfeljebb a közös törzs más-más ágát képezi, a faóriás lombkoronája azonban nem volna teljes, ha bármelyik ágát levágnánk. A tudománynak gazdag ágai Egy organizmusnak sok külön vonása együtt igéző csak (Madách) Éppen ezért a felsorolt adatokkal kívántam bizonyítékot szolgáltatni ahhoz, hogy az állatorvos-történelem szerves része az egyetemes orvostörténetnek, amely nem lehet teljes állatorvostörténeti ismeretek hiányában, mint ahogy az állatorvosi tudomány története sem nélkülözheti Hippokrates, Harvey, Pasteur vagy mások nevét. IRODALOM Daday A.: Adatok a keleti marhavész elleni küzdelmünkhöz. Állatorv. Lapok 1932, 314. old. Daday A.: Miről tanultak állatorvosnövendékeink 100 év előtt. Állatorv. Lapok 1938, 65. old. Galambos M.: A ragályos keleti marhavész átvitele juhokra. Gyógyászat 1862. 4-6. sz. Galambos M.: A keleti marhavész kórtana. Gyógyászat 1862, 50-52. sz.