Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 17. (Budapest, 1960)

Dr. Karasszon Dénes: Az állatorvostan helye az egyetemes orvostudomány történetében

is elvesztette, de munkakedvét ez sem törte meg. Lankadatlan szorgalommal dolgozott és tanított tovább. „Több mint két évtizeden át páratlan lelkesedéssel és utolérhetetlen buzgalommal tanítva, egy egész nemzedéket vezetett be a rábízott fontos szaktudományokba és elévülhetetlen érdemeket szerzett intézetünk és a magyar tudományosság fejlesztése körül", mondja emlékbeszédében Rátz István. Gyakran kiújuló betegsége miatt a kórbonctan tanításától kénytelen volt megválni, ezért 1888-tól már csak a gyógyszertant és növénytant adta elő. Hosszas betegeskedés után 1895. november 8-án halt meg tuberculosisban, miután végső erőfeszítéssel kevéssel halála előtt még egyszer megkísérelte tanári kötelességét teljesíteni. 1888-ban a kórbonctant Czakó betegsége miatt a többi tárgytól különválasztották és előadásával az akkor , Scheuthauer Gusztáv mellett I. tanársegédként működő Hutyra Ferencet bízták meg, aki bécsi, berlini, koppenhágai, brüsszeli, párizsi, lyoni, stuttgarti, berni, zürichi és müncheni állatorvosi iskolák meglátogatása után hazatérve, már 1887 elején átvette a kórbonctan előadását. Hutyra mindössze 1889-ig működött e tanszéken, de hallatlanul sokat alkotott e rövid idő alatt is. Számos kórbonctani tárgyú dolgozata közül is kiemelkedik 1888-ban megjelent 253 oldalas „Kórbonctani diagnosztika, útmutatással a háziállatok boncolására" c. könyve, amely a maga nemében ma is egyedülálló. Hutyra 1888-ban a belgyógyászat és járványtan katedráját vette át, amelyen később világhírűvé emelkedett. A kórbonctani intézetben ezért 1889-ben Rátz Istvánnak adta át helyét. Rátz István 1860-ban született Sátoraljaújhelyen. Középiskoláit szülővárosában és Késmárkon végezte, a budapesti egyetemen 1886-ban avatták orvosdoktorrá. Eleinte Schulek tanár szemklinikáján, majd két éven át Fodor József mellett az egyetemi közegészségtani intézetben működött, ahol Fodor éppen ezekben az időkben dolgozta ki alapvető immunológiai tanait. A szépirodalmi téren is sikerrel tevékenykedő, kitűnő tollú fiatal tanársegédet 1888-ban a földművelésügyi minisztérium egyéves külföldi tanulmányútra küldte, amelynek során a bécsi állatorvosi tanintézetben Csokor tanár laboratóriumában kórbonctani, kór-