Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 17. (Budapest, 1960)

Dr. Karasszon Dénes: Az állatorvostan helye az egyetemes orvostudomány történetében

Hiszen már a babilóniaiak, akiknél tilos volt az emberboncolás, az áldozati állatokon szerzett tapasztalatokra építették bonctani tudásukat. Az állati májat és több belső szervet jóslásokra használták, a situsalakulásokból és kóros rendellenességekből mondtak jövendőt. Az ép anatómiai viszonyokat tehát jól kellett ismerniök. Az egyiptomiak gyakran balzsamoztak állatokat is. Az Asklepiada-családból származó Hippokrates (i. e. 460-377) rendszeresen boncolt állatokat, sőt boncolás közben egyes kóros elváltozásokat is megfigyelt. Arisztotelész (i. e. 384-322) sem boncolt embert, csak állatokat, Galenos (131-201) pedig kutyán és majmon végzett boncolásaival sok évszázadra vetette meg az anatómia alapjait (Codex aureus). A gyógyító-orvoslás sem nélkülözheti az állatorvoslásból származó ismereteket. Az ókor és középkor legtöbb gyógyszere állati eredetű, nyilván az állatok öngyógyításához fűződő babonás hit alapján. Az ősi egyiptomi gyógyszertárból sem hiányzott a szarvasagancs, az oroszlánürülék, a teknősbéka-agyvelő. A középkor nagyra becsült orvosságai voltak a jávorszarvas csülke és pörkölt agancsa. A kolostori szerzők szerint a narvál foga kiválóan alkalmas a mérgezések megakadályozására, Aldrovandi Ulixes (1522-1607) szerint pedig a skorpió marását legjobban a kosköröm kevert hamuja gyógyítja. Ha folytatjuk a felsorolást, egészen a legújabb idők összehasonlító anatómiai, élettani, kórtani stb. kutatásai eredményeihez jutunk el, amelyek számos alapvető megismerést nyújtottak a modern orvostudomány kialakításában. Hiszen Katz, korunk egyik kiváló német psychiaterének megállapítása szerint az ember psychologiáját ma már meg sem érthetjük az állati psychologia tanulmányozása nélkül. Az állatorvoslás történetének is sok olyan vonatkozása van, amely indokolttá teszi, hogy az egyetemes orvostörténetben helyet kapjon. A közös eredeten, közös alapeszmén, közös módszereken és közös célokon kívül még a képviselők közös személye is közös tárgyalást igényel. Hiszen az állatorvostudomány kimagasló alakjai nagyon sokszor orvosdoktorok voltak. így volt ez hazánkban is, és hogy valóban így volt, annak megvilágítására kívánom hazai állatorvostörténetünk egyetlen rövid fejezetét, a