Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 17. (Budapest, 1960)

Prof. Petrov B. D.: Az orosz tudósok szerepe az orvostudományban

Párizsi Sebészeti Akadémia, a Párizsi Múzeum és a Nancyi Orvosi Főiskola is tagjává választotta. Szamojlovics későbbi, a pestisről írt munkái - amelyeket a pestis ellen Dél-Olaszországban sok éven át folytatott küzdelmei alapján írt - voltak a legjobbak az abban az időben fellelhető munkák közül. * Az I. Péter által 1742-ben Szentpétervárott alapított Tudományos Akadémia jelentős szerepet játszott az orosz orvostudomány fejlődésében. Törzskarában sok éven át a legkiválóbb orvosok működtek, beleértve olyan akadémikusokat, mint Sz. G. Krasenyinnikov, K. M. Baer, A. P. Protaszov, N. J. Ozereckovszki és I. I. Lepehin. Különösen érdekesek és értékesek K. F. Wolf, K. Pandera és K. M. Baer orosz akadémikusoknak az embriológia terén végzett kutatásai. K. F. Wolf (1733—1794), aki orvosi tanulmányait Berlinben végezte és körülbelül 30 évig lakott Szentpétervárott, egyike volt azoknak, akik kezdeményezték a szervezet fejlődésének tanulmányozását. Legnagyobb tudományos értéke K. F. Wolf cáfolatának van, amelyben a preformáció elvét, amely általában tagadta a fejlődést és a szervek alakulásának folyamatát az eredetileg láthatatlan részecskék egyszerű növekedésének tekintette. Ugyanilyen értékes az a munkája, amellyel tudományosan alátámasztja az epigenezis elméletét; vagyis az embrió, illetőleg a fejlődő szervezet részeinek a csíra kezdetben alaktalan tömegből és nem részcsírából való fejlődésén és átalakulásán alapuló elméletét. K. Pander (1749-T865) sokat tett a gerincesek embriológiájának megvilágítása érdekében. Ö volt az első, aki megállapította, hogv egy madár teste három embrionális csíralemezből fejlődik ki. K. M. Baer (1792-1876) embriológiára vonatkozó írásaiból ismert. Az állatok embriológiai fejlődésére vonatkozó kutatásai tették híressé. 1826-ban fedezte fel az emlősök és az ember petéit, megdöntve ezzel azt a hamis felfogást, hogy az egész Graaf-