Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 17. (Budapest, 1960)

Dr. Földes Vilmos: Kuruzslók és javasasszonyok

ember akkor is tökéletes diagnózist tüd felállítani, ha a beteget nem is látja, csak annak egy ruhadarabját, vagy akár csak egy hajfürtjét viszik el hozzá. Ha a kórjelzés megvan, azaz ismeri a baj származási módját, már könnyű a gyógyítás. Ha a baj oka rontás, megcsinál ás volt, a gyógyítás csak „visszacsinálás" lehet. A „tudományos embernek", a javasnak ilyenkor a „néző" munkáját kell végeznie. A nézői tevékenység a titok megfejtésének módja. Eközben tisztázza a baj lényegét és eredetét s közben végzi mágikus és mysticus szertartásait. Ilyenek: megidézés, kérőbe hívás, sós kenyérre hívás, viaszöntés, szenes víz, vagy szurkos víz készítése, a beteg valamelyik ruhadarabjának főzése, a betegség nevének kikiáltása, a füstölés és mérés. Pl. a szenes víz és szurkos víz készítését leginkább bőrbetegségek okainak felderítésére és orvoslására végzik. Készítés módja: egy teknőbe egy bögre vizet öntenek, de visszakézből. Azután beledobnak io db szenet visszafelé számolva 10, 9, 8, 7 stb. Ha a széndarabok lemerültek, az illető csakugyan meg van rontva. Ha pl. gyermek, azt ebben megmossák, az édesanyjának pedig az alsószoknyájába kell őt megtörölnie. Vagy pl. a beteg fürdővizébe 3 db izzó széndarabkát dobnak. Ezek közül az egyik férfit, a másik asszonyt, a harmadik leányt jelképez. Amelyik széndarab lesüllyed a víz fenekére, aszerint, hogy melyik merül le, férfi, asszony, vagy leány rontatta meg a beteget. Most már azután további találgatásokkal megállapítják, hogy ki volt a rontó személy és megkérik őt, hogy nézésével oldja fel a rontást, azaz gyógyítsa meg a beteget. A „mérés" mint diagnosztikai eszköz igen elterjedt és alapja ősrégi hagyomány. Végzői az úgynevezett „hagymáz-mérők", vagy „betegség-mérők". Alapgondolata, hogy a szervezet egyes méreteinek egymáshoz való viszonya más beteg és egészséges állapotban. A mérésből tehát a betegség természetére és eredetére, sőt alakulására is lehet következtetni. A mérés azonban a betegre gyógyítóan is hat. A mérést „mérő emberek", vagy „mérő asszonyok" végzik és ma is találhatók falvainkban ilyenek. A népi kórszármazástan szelleméből folyik a megelőző intézkedések és szabályok természete is. A betegségek okára vonatkozó kétségtelen helyes meglátások ellenére mégis a prophylaxis-