Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 17. (Budapest, 1960)
Dr. Alföldy Géza: Kelta gyógyító istenségek tisztelete a római Pannoniában
KELTA GYÓGYÍTÓ ISTENSÉGEK TISZTELETE A RÓMAI PANNONIÁBAN írta: Dr. ALFÖLDY GÉZA (Budapest) K özismert tény, hogy az antik világban a gyógyítás elválaszthatatlan volt a vallástól és ugyanúgy az istenek védelme és pártfogása alatt állt, mint lényegében minden emberi tevékenység. A gyógyításnak ez a vallásos arculata természetesen nem korlátozódott csak a görög-római társadalomra, hanem jóval régebbi, a legkülönbözőbb népek őstörténetébe ágazó gyökerekkel rendelkezik. Bizonyos tekintetben azonban az antik kultúra orvosi gyakorlatának és orvostudományának ez a vallásos természete jellegzetes vonásokat tartalmaz, amelyek megkülönböztetik más kultúrákétól. Köztudomású, hogy a gyógyítás tudománya és gyakorlata a görög-római világban fejlődésének hihetetlenül nagy szakaszát tette meg. E fejlődés nem maradt hatás nélkül a gyógyítás és a vallás kapcsolatára sem: következményei ezen a téren kettős irányban mutatkoztak meg. Egyrészt kétségtelen, hogy a görög orvostudomány, Hornyánszky Gyula közismert meghatározásával élve „a görög felvilágosodás tudománya" volt: anatómiai, diagnosztikai és terápiai ismereteivel számos, a betegségekhez kapcsolódó vallásos természetű hiedelem és mágikus praktika clhalvány odását idézte elő. Ugyanakkor azonban ez a tudomány, görögországi kibontakozása és rómaikori továbbfejlődése korszakában egyaránt, gyökerében sohasem szakadt el az antik világ alapjában vallásos szemléletétől, és éppen nagy fejlődése következtében serkentő hatást is gyakorolt a vallásosságra. Ahogyan az orvostudomány önálló tudomány lett, a gyógyítás pedig külön „mesterség", úgy bontakoztak ki az antik polytheiz-
