Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 15-16. (Budapest, 1959)

Dr. Horánszky Nándor: Schwartzer Ferenc és Schwartzer Ottó jelentősége a magyar psychiatria történetében

i882-ben kinevezik a Közegészségügyi Tanács rendkívüli tagjává és egyik elmeügyi előadójává.

42 Ezzel új terület nyílik meg tevékenysége számára. Kettőzött munkakedvvel lát neki az elmeügy és törvénykezés összehangolásának. Lefordítja a Tudományos Akadémia könyvkiadó vállalata részére Krafft Ebing törvényszéki elmekórtanát, amely két kiadást is megér.

43 A tanácsban kidolgozott érdekesebb szakvéleményeit kiadja „Törvényszékclmekórtani levelek" címen.

44 Kiadását a közöny ellensúlyozása céljából látja szükségesnek. Hiszen ebben az időben bukott meg Trefort és Markusovszky ama törekvése, hogy a törvényszéki elmekórtannak az egyetemen otthont teremtsen. Schwartzer Ottót is az egyetem jogi kara választja meg magántanárává. Ettől az időtől kezdi kettős névhasználatát mint Babarczi Schwartzer Ottó, amire egy kellemetlen névhasonlóság kényszeríti. Irodalmi művei ezen a néven látnak napvilágot. Munkássága igen gazdag. Eltekintve a Jogi Lexikonba írt szakcikkeitől, sok közleménye jelenik meg jogi szaklapokban.

45 Midőn a minisztertanács, a munka felgyülemlése folytán szükségesnek látja egy „Igazságügyi egészségügyi tanács" megszervezését, a javaslat kidolgozásával Szilágyi igazságügyminiszter őt bízza meg. Az „Igazságügyi Orvosi Tanács" szervezetét megállapító 1890. évi XI. törvénycikk Babarczi Schwartzer Ottó alkotása. Ö lesz az újonnan felállított tanács alelnöke, de részt vesz a törvényszéki orvosi vizsgák megszervezésében és a vizsgabizottságban is. Tagja, később elnöke a tisztiorvosi vizsgabizottságnak is. E két vizsgabizottság tagjaként szükségesnek látja a vizsgákon előforduló, de elmegyógyászati szakkönyvekben kevésbé tárgyalt kérdéseknek bővebb kidolgozását. így keletkezik négy kötetre terjedő műve, amelynek első része „Psychiatriai jegyzetek" címen részletesen foglalkozik a szem jelentőségével az elmegyógyászatban, a generációs psychosisokkal, a különböző fertőzőbetegségekhez társuló elmezavarokkal és a gyermekkor psychés zavaraival. A gyermek-psychiatria később is érdekelte és több kisebb dolgozata is ebből a tárgykörből merít. A sorozat legterjedelmesebb része az elmebetegek jogvédelmét tárgyaló büntetőjogi és magánjogi rész, amelyhez befejező kötetként a „Közigazgatási elmekór-