Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 15-16. (Budapest, 1959)
Dr. Biró Imre: A magyar szemészet fejlődése a XIX. században
negyed században a szemészet fejlődésére Hirschler Ignác. Az ő működése jelenti tulajdonképpen az összekötő kapcsot a reformkor szemészete és a Schulek-kor között, amelynek ő volt a szellemi és tényleges előkészítője. Az egyetemet a negyvenes években Bécsben végezte, egy évig működött a Rosas-klinikán is, de annak sorvasztó légköréből hamar kiszabadult és Párizsba ment a Graefe előtti idők legelső szemészéhez, Desmarres-hoz. 1849-ben hazajött s bár - akárcsak a tehetséges Mészáros-Rupert Ignác a katedrára szóba sem jött, sőt vallási okok miatt a docentúrát is megtagadták tőle - a nyomasztó viszonyok ellenére is igen aktív tudományos és gyakorlati tevékenységet kezdett. Tudományos képzettsége, tájékozottsága, becsületessége megszerezték számára Scmmelweisnek, Balassának, Bókay Jánosnak s társaságuknak a barátságát. Amikor 10 évi kényszerű szünet után 1857-ben megindul az Orvosi Tár jogutódja, a Markusovszky szerkesztette Orvosi Hetilap, Hirschler lesz a lap szemészeti főmunkatársa. 1864ben a Hetilap mellékleteként megindítja a Szemészetet, amelyet 17 évig (1881-ig) majdnem egyedül ír és szerkeszt. Nagyobb kórházi osztálya nincs, az egyetemen nem taníthat, de tudásának híre mégis gyorsan terjed s az ötvenes évektől Schulek kibontakozásáig „legkiemelkedőbben és a tudomány színvonalával egyenértékűen" ő az első szemésze, sőt első modern szemésze az országnak. Hirschler azonban nem a maga egyéni érdekeit nézi, hanem minden erejével a szemészet és a szembetegellátás országos nívójának emelésén fáradozik. Markusovszky baráti körével, majd a politikai feszültség csökkenésével Eötvös Józseffel és Trefort Ágostonnal való kapcsolatait arra használja fel, hogy egyengesse a Bécsben Arit mellett dolgozó Schulek Vilmos útját a katedrára.' 5 Szerb Antal azt írja Magyar Irodalomtörténetében, hogy ha a régi tekintélytisztelő iskola híve lenne, azt a kort, amelyben Ady élete és működése lezajlott, Ady Endre korának kellene neveznie. Ezt a hasonlatot, mint a régi tekintélytisztelő iskola híve, azzal a módosítással alkalmazom a XIX. század utolsó negyedének szemészeti történetére, hogy azt nemcsak kellene, hanem Schulek Vilmos korának kell is nevezni.
