Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 15-16. (Budapest, 1959)

Dr. Biró Imre: A magyar szemészet fejlődése a XIX. században

6 ágya volt, amikor a Rókus-kórházat Bugát Pál „ínség- és nyomorlakta ház"-nak nevezte, amikor a korabeli források a régi János kórházat „ronda, piszkos tanyá"-nak mondják, „amelytől mindenki irtózott", akkor Grósz Frigyes a maga költségén olyan intézetet létesített és tartott fenn Nagyváradon, amely szépségével, tisztaságával, célszerűségével, orvosi munkájával és emberies AZ ORVOSI KAR HAZA A HATVANI ÊS ÚJVILÁG t'TCA SARKA Az első szemészeti tanszék épülete légkörével páratlan volt a korabeli Európában. Amikor a többi kórház hygienikus vívmányok helyett a házirend rideg bürokratizmusával excellait, akkor itt felvételt nyert „minden szegény szembeteg, akárhonnan jő, kivétel nélkül. . . külföldi úgy, mint hazai; szegény cigány úgy, mint a szegény nemes ember". A felvételhez nem volt szükséges a szegénységi bizonyítványt felmutatni, a szegénység szóbeli kijelentése a felvételre elegendő volt. („. . . die wörtliche Betheuerung der Armut macht zur Aufnahme geeignet.") A nagyváradi „Szegény Vakok Gyógyintézetében" 1830-tól 55-ig 30 000 szembeteget kezeltek és 1739 műtétet végeztek telje-