Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 15-16. (Budapest, 1959)

Prof. dr. Miloslav Matousek: Az orvostörténet feladatai a szocialista országokban

a varsói összejövetel joggal nevezhető történelmi jelentőségűnek, mert együttműködésünket megerősítette és elmélyítette. A csehszlovák orvostörténészek nem tudtak még kapcsolatot létesíteni a népi Kína, Korea, Vietnam, a Mongol Népköztársaság és Albánia orvostörténészeivel. A szocialista országok orvostörténészei közötti kölcsönös kapcsolatban ez olyan hiányosság, amire önkritikailag fel kell figyelnünk és a magunk részéről igen óhajtjuk e hiány megszüntetését. Ez tehát a szocialista országok orvostörténészei közötti kapcsolatok jelenlegi helyzete. Ezek a kapcsolatok léteznek, tovább kell fejlesztenünk, el kell mélyítenünk, ki kell bővítenünk azokat. Bennünket természetesen a kapcsolatok nemcsak önmagunkért, hanem tartalmuk miatt is érdekelnek. A kapcsolatok tartalmát képezhetik a szocialista országok orvostörténetének feladatai. Ezzel eljutottam előadásom fő céljának kifejtéséhez. Ha meg akarjuk kísérelni annak megszövegezését, melyek az orvostörténészek feladatai a szocialista országokban, mindenekelőtt le kell szögeznem, hogy ezek a feladatok összhangban kell, hogy álljanak azzal, amit előadásom bevezetésében említettem: meg kell szilárdítani minden vonatkozásban a szocialista országok táborát, erősítenünk kell egységét. Elsősorban megállapíthatjuk, hogy a szocialista országokban az orvostörténct feladata a saját orvostudományuk és egészségügyük történeti fejlődésének tanulmányozása, a haladó hagyományok feltárása, ugyanakkor a reakciós hagyományok és befolyások kritikája. Kutatás tárgyává kell tenni az orvostudomány azon kiemelkedő személyiségeinek életét, akik munkájukkal, sőt gyakran felfedezéseikkel is hozzájárultak a múltban az orvostudományok fejlődéséhez országainkban, figyelemre méltó eredményeket értek el, amelyeket gyakran még most sem értékelnek kellően. Tanulmányozni kell az egészségügy és az egészségügyi intézmények haladását országainkban, helyesen kell értékelnünk jelentőségüket. Mindezeket az orvostörténeti kutatásainkat saját népünk, annak kultúrája iránti szeretet hassa át. Kevés lenne, ha orvostörténeti kutatásainkban csak erre a feladatra szorítkoznánk. A szocialista országokban az orvostörténet nem korlátozódhat saját