Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 15-16. (Budapest, 1959)

Prof. dr. Sós József: Högyes Endre

HÖGYES ENDRE írta: PROF. DR. SÓS JÓZSEF (Budapest) H

egyesről harmadszor emlékezünk az utolsó évek folyamán, 1948-ban a Magyar Tudományos Akadémia Högyes születésének (1847. nov- 3°-) centenáriuma alkalmából tudományos értékelést tartott. 1956-ban a budapesti Orvostudományi Egyetem halálának 50 éves évfordulóján egykori intézetében tartott emlékülést és most ismét foglalkozunk munkásságával. Ez pedig igen kevés egy ilyen sokoldalú, tevékeny és eredményes munkásélet tanulságainak levonására és a méltó megemlékezésre. Ritka ember az, aki műveinél és emberi sajátosságainál fogva is egyaránt lehet mintakép mint tudós is, mint ember is. Högyes eme nagyszerű emberek közé tartozott. A tudomány véges és bizonytalan, vallják sokan, Victor Hugo szerint: ,,A tudomány az igazság aszimptomája. Folyton közeledik feléje és sohasem éri el. Mindamellett nagy dolgokra képes. Akaratot, szabatosságot, rajongást, mély elmerülést, figyelmet, finomságot, erőt, türelmet a következtetésekhez, a jelenségek folytonos figyelését, a haladásért való lelkesedést feltételezi, sokszor bizonyos vakmerőséget és hősiességet is." Mindebben Högyes (1. ábra) példája lehet a tudományos kutatónak. Nem foglalkozhatunk itt most egész életével és munkásságával. Úgy vélem, inkább a történelmi mozzanatok kiemelésével, mint dolgozatainak szakszerű elemzésével kell foglalkoznunk. Ezért két időszakot emelek ki életéből és igyekszem azokat ismertetni. Az egyiket ezzel a címmel jellemezhetem: Balogh Kálmán árnyékában. •