Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 15-16. (Budapest, 1959)

Prof. dr. Felix Boehnheim: Orvosok - ahogy Marx Károly látja őket

A fölfogás lényegében még ma sem más, ahogy ez Roessle egy, az 1931-ből származó munkájából kitűnik, amelyben a következőképpen fejezi ki magát: „Olyan megfontolás ez, amely mindig újból, különösen az öregedés kérdéscinek tanulmányozása során, rámerőlteti magát, hogy a ma a nagy járványoktól mentes emberek közül milyen kevesen halnak meg igazán természetes halállal, vagyis normális elaggulási tünetek között az őket szervezetileg vélhetően megillető kor elérése közben." Marx „korszakalkotónak" nevezi Henry Julian Hunter általános beszámolójelentését a munkáslakásokról, a városban lakó munkásokról szólót pedig „mesteri"-nek. Meglepő volt az eredménye az Északi-tengerpart néhány tisztán földművelő körzetében végrehajtott gyermekhalandósági vizsgálatnak, mely majdnem elérte a legrosszabb gyárkerület adatait. Julian Hunter dr-t megbízták ennek a problémának a kivizsgálásával. Megkérdezte a körzet 70 gyakorló orvosát, akik mindnyájan ugyanazon a nézeten voltak: a vidéket „szanálták", vagyis a mocsarakat kiszárították és ezzel fölszámolták a maláriát és most „újból megjelent itt... a rejtett gyermekgyilkosság és a gyermekeknek ópiumszármazékokkal való kezelése." Az angol jelentés ugyanis megállapítja, hogy „az ópiumszármazékok eladásának előmozdítása . . . főcélja néhány vállalkozó szellemű nagykereskedőnek." Ópiumszármazékok ugyanis a „legkeresettebb" cikkek. Csecsemők, akik ópiumszármazékokat kapnak nyugtatóként, „kis majmokká zsugorodnak össze". Marx hozzáteszi: „Láthatni, hogy India és China hogyan bosszulják meg magukat Angolországon." Pearson intézeti orvos nyilvános jelentésében fölháborodását fejezi ki, amely mindig újra elfogja, valahányszor „ezekre a szegény gyermekekre pillant, akiknek egészségét föláldozzák, hogy szüleik és munkaadóik kapzsiságának szolgáljanak." Meg kell továbbá említeni Edward Smith dr-t (1818-1874), ki rendkívül tehetséges hygiénikus volt, a táplálkozással és különösen a legszegényebbek táplálkozásával foglalkozott. Legismertebb munkái a fogházi ellátásról szóltak. Az amerikai polgárháború következményeképpen Angliában jelentkező pamutkrízis folytán beállott fokozott munkanélküliség alatt megfigyelte, hogy a gyermekhalandóság csökken. Ennek az először paradoxnak lát-