Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 15-16. (Budapest, 1959)
Adattár - Adatok Hirschler Ignácz életrajzához (dr. Varga Lajos)
De nem ez a leglényegesebb része a dr. Hirschler személyére vonatkozó vádaknak. Mint a továbbiakban áll, ő és társai agitációs kapcsolatban állnak a Nemzeti Kaszinó és a Nemzeti Kör forradalompártolóival. Az ,,ő" és a „Magyar Egylet" pártolásával mindenféle címeken gyűjtéseket rendeznek és az így befolyó pénzt Olaszországba küldik az ott élő dr. Taussig nevű pesti zsidó címére, hogy továbbítsa az „Emigránsok Bizottságának". A „Magyar Egylet" azt a hírt terjesztette, hogy Olaszországból érkező megbízható értesülések szerint a most következő április hó első napjaiban megkezdődik a magyar szabadság tavasza és Ausztria erőszakos uralma véget ér. Ugyanilyen értelemben írta legutóbb a fentemlített dr. Taussig Pesten lakó apjának, hogy „rövidesen, nagyon rövidesen meg fog jelenni Magyarországon barátaival együtt". Azt állítják, hogy ezt a levelet, amelynek tartalmát közölték a „Magyar Egylet" beavatottjaival, dr. Hirschlerrel, a „Nemzeti Kör"-rel és a „Sajtóklub"bal, Taussig apjánál könnyűszerrel meg lehet találni. Ami dr. Hirschler további terveit illeti, hitközségi elnöki minőségében állítólag kifejezetten kötelezte magát a secessionisták felé, hogy a pesti zsidóság körében is található német elemeket kiszorítja, amely célból egész erejével azon munkálkodik, hogy a hitközség részére megszerezze az autonómiát, a fenti cél elérésének egyetlen alkalmas eszközét. E célkitűzés elérésében állítólag számít a m. kir. Helytartótanács liberalizmusára. Állítólag a helytartósághoz engedélyezésre felterjesztenek egy külön szabályzatot, amely az izraelita hitközséget a protestánsok önkormányzatának alapelveihez hasonlóan szervezi meg. Dr. Hirschler biztos a dolgában és nyilvános ülésen állítólag így nyilatkozott: „Remélem, a helytartóság bemegy a csapdába. Ha ez meglesz, akkor mi magunk nevezhetjük ki a tanfelügyelőnket, ennek nyomán Pest sok magántanintézetét éppen úgy tőlünk függővé tehetjük, mint már eddig is a nyilvános iskolákat. Csak akkor kaptunk a magunk számára teret a haza és a szabadság ügyének szolgálatára, előbb azonban nem, mert egész mostanáig a magántanodák nemcsak német iskolák, hanem igazában és valójában »fekete-sárga« intézmények, amelye knyiltan és bátran merik ebbeli törekvéseiket és felfogásukat érvényesíteni és megvalósítani". Ehhez meg kell jegyezni a következőket. Nem fér hozzá kétség, hogy a zsidóknak megvan a joguk ahhoz, hogy vallási dolgaikban az állami felügyelet törvényes korlátai között a protestánsokkal egyenlő helyzetbe jussanak. De egész másképpen hangzik a válasz arra a kérdésre, hogy ezt a jogot elismerjék-e, figyelemmel az annyira kimondottan kormányellenes szándékra. A jelenleg Magyarországon fennálló provizórium (ideiglenes kormányzat) egyébként különben sem hivatott arra, hogy ilyen, a törvényhozás fóruma elé, majd azután az egybehívandó országos gyűlés (Landtag) elé tartozó elvi