Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 15-16. (Budapest, 1959)

Dr. Mihóczy László: A hippokratészi corpus phthisiologiája

//. Tünettan, kórisme, kórlefolyás, kórjóslat, a betegség formái A hippokratesi tünettan és diagnostika fejlett, a finom részletekre is kiterjedő tudomány. Részben már érintettük a tüdő vészre hajlamos ember külsejének leírásával. Lássunk most részletesebben egy thasosi leírást. A legtöbb tüdővészes a következő bántalmakban szenved: „láz, tartós megszakításokkal fellépő lázmenet, erős láz, amely a betegség egész tartama alatt nem szűnik, olyan hőmérséklet, amely a 3/4 napos lázhoz hasonlóan viselkedik, amennyiben egyik nap erősödik, a másik napon gyengül és egészében a legnagyobb mértékben emelkedett. Izzadási rohamok jelentkeznek állandóan, azonban nem szünet nélkül. A végtagok gyakran hideggé válnak és nem lehet őket felmelegíteni. A széklet nincsen rendben, emésztetlen, epés híg tömegek ürülnek. A betegnek gyakran kell felkelnie. A betegek híg, kilúgozott köpetet ürítettek, amelyet csak nagy nehézségek árán tudtak felköhögni. Akik a legsúlyosabban szenvedtek, azoknál a köpet rövid ideig sem mutatott ellágyulást, hanem egész idő alatt száraz, durva köpetet ürítettek. Amellett a betegek legnagyobb részénél a betegség egész ideje alatt fájdalmas volt a torok (garat). A torok piros és gyulladt volt, a nyálkahártya híg váladékot termelt. A betegek gyorsan lefogytak és zavarttá váltak. Visszautasítottak minden táplálékot és nem kívántak inni. Sokan a halál előtt zavarttá váltak. Ennyit a tüdővészes esetekről." (Ep. I. 2.) Ez a leírás - mint látjuk - megfelel azoknak a képeknek, amelyet a tüdőgümőkór súlyos toxikus alakjában figyelhetünk meg, ma már egyre ritkábban. Hippokratész idejében azonban ez a forma egyike volt a leggyakoribbaknak, különösen akkor, amikor a szülés után, vagy legyengült rossz ellenállású betegeknél lépett fel. A thasosi és abderai epierisisekben számos ilyen leírást olvashatunk. A tüdővésznek azonban nemcsak ezt az egy formáját ismeri a corpus írója. A belbetegségek könyvében a tüdővész három formáját írja le. (Belb. 10.) „A betegnek a következőket kell elszenvednie: Kezdetben láz és hidegrázás lepi meg, fájdalmai vannak a mellében és hátában,