Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 15-16. (Budapest, 1959)

Dr. Réti Endre: A hippokratészi filozófia

egyik legismertebb kutatója viszont értetlenül gúnyolódik a hippokratészi kifejezéseken: „Nedves tüzet és száraz vizet... képzelve, e gyermekesen illuzórikus játékból vezeti le a test, szellem, életkor és nem minden különbözőségét. Mi sem érdekesebb, negatívan, didaktikai szempontból, mint azt megvizsgálni, hogyan lehet olyan szavakkal és magyarázatokkal beérni, melyek semmit sem magyaráznak meg" (Baissette). De Engels már megállapítja: „Egyre kevesebb az olyan természetbúvár, aki baconi gőggel nézi le a görögöket azért, mert nem volt tapasztalati természettudományuk". Engels egyben figyelmeztet is: „Kívánatos volna csupán, hogy ez a belátás a görög filozófia tényleges megismeréséhez vezessen". Ha a történelmi tévedésektől meg is óvjuk magunkat, lehetetlen fel nem ismerni, hogy bizonyos szempontból hasonló okok és helyzetek a történelemben egymástól távoleső időpontokban mennyire hasonló intézményeket, szokásokat, gondolkodásmódot fejlesztenek ki. Erre az ókori görögök életéből igen sok példa van s ezeket érdemes is lesz majd figyelembe venni. Érdekes párhuzamosságok jelentkeznek pl. mindjárt az ókori görög társadalom és az újkori európai társadalmak rétegeződésében. A VIII.-VI. században i. e. vándoroltak szét a görögök a Balkán félszigeten. A homéroszi idők végén a királyi hatalmat letörő hűbérurak arisztokratikus elnyomást gyakorolnak a nép felett, melyre a királyság elleni harcban támaszkodtak. Ez az időszak azonban nem sokáig kedvezett az arisztokrata rezsimnek. A vas használatának elterjedése, az írás új formájának feltalálása és használata olyan helyzeti előnyt jelentett, hogy a görögök körében az ipar és kereskedelem irányába való fordulás jelentősen megnövekedett. A társadalmi erjedést fokozták „a vaskorszak sötét napjai", mint ezt Heziódosz nevezte, amivel ő az arisztokrata rendszerben kitermelt súlyos nyomort jellemzi. Ennek következtében nagyarányú kivándorlás indult meg az országból és a Földközi tenger partjain Kisázsiától Itáliáig mindenfelé görög gyarmatokat alapítottak. Annak ellenére, hogy a gyarmatok szellemi irányítására a delfii jósda papjait szellemi vezetőkül, valamint koordinációs és hírszolgálatra beállították, a gyarmatokon hamarosan új, szaba-