Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 15-16. (Budapest, 1959)

Dr. Liselotte Buchheim: A „húskötés" az ó-egyiptomi gyógyászatban

utalás a szövegben megadott valamelyik kezelési eljárásra vonatkozik-e, vagy pedig éppen a húskötésre. Az Ehen-papyrust & sebkezelésben már járatosak számára készítették. Ezt bizonyítja, hogy több eset ezzel az ismétlődő mondattal fejeződik be: „kezeljed, ahogyan nyílt sebeket gyógyítanak" (10, IQI. old.). A gyógyszereknél megszokott, viszont a húskezelésnél hiányzó, az állatfajtára vonatkozó meghatározást Grapow azzal az utasítással hidalja át, hogy sebkötözéshez „friss", vagy „nyers" húst (marhahúst?) használtak (9, III, 128. old.). Ennek megállapítására azonban nemcsak az Ebers-papyrus idézett utasítása jogosít fel, hanem az a tény is, hogy az orvosi szövegek tapaszok készítésekor, vagy peroralis alkalmazáskor - ellentétben a különböző állatfajták szerveivel kapcsolatos receptekkel - túlnyomórészben tehén- vagy ökörhúsról írnak, helyesebben ezen állatok izmairól. A marha többféle zsigere és egyéb része szerepelt az officinalis gyógyszerek között, így tehéntej, vér, epe, zsír és faggyú, agyvelő, máj, lép, de még a tehén szarva is több receptben előfordul, mint alkatrész. Helyenként több ilyen alkatrész egy receptben is megtalálható, pl. az egyik tapasz tehénzsírból, tehénfaggyúból, tchénhúsból és tehénlépből készült (ro, 141. old.). Ez az összeállítás annyiból sem idegen, mert egyéb vonatkozásban is megtalálhatjuk a receptekben az azonos substantiák halmozását, így pl. három különböző lisztfajta (10, 141. old.), négyféle bogyó (ÍO, 141. old.), öt fajta olaj (10, 144. old.), vagy akár hatféle állati zsír (10, 106. old.) képezik ugyanazon előírás alkatrészeit. Ha a külsőleg alkalmazott húskezeléskor valóban előnyben részesítették a marhából származó húst, amit a felsorolt különleges előírások bizonyítanak, akkor viszont jogosultnak látszik annak feltételezése, hogy az állatfajtát meg nem jelölő, általános utasításokban is a „hús" fogalma alatt marhahúst értettek. Ó-Egyiptomban a szarvasmarha, mint tenyészállat és munkát végző háziállat igen megbecsült volt. Húsát is értékesnek tekintették, hiszen a „liba- és marhahús" képezte a fáraók táplálékát, ilyen húsféléket, valamint kenyeret és sörrel teli korsókat kívántak a „halottak birodalmába" költözött elhaltnak is (í5, 219. old.) és amikor a Westcar-papyrus szerint Dedi varázsló, mint megbecsült vendég Cheops fáraó ud9* 131