Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 14. (Budapest, 1959)

Prof. Szodoray Lajos, az orvostudományok doktora: Az orvostörténet oktatásának problémái hazai orvosegyetemeinken

XVIII. század végéig, a második félévben pedig a XIX. és XX. század története kerülne előadásra. Az anyag az első félévben 14 egyórás, a másik félévben 15 előadást ölelne fel. Ez a tananyag orvosegyetemi vonatkozásban kétségtelenül a teljesség igényével léphet fel és ami második helyen érdeme továbbá, hogy a magyar orvostörténeti vonatkozásokat kellő súllyal emeli ki. A két előadási anyag megítélésében elsősorban az a kérdés merül fel, hogy a túlterheltség elkerülésével egy vagy két féléves tartamú előadási anyag valósítható meg. Amennyiben a kétféléves orvostörténeti oktatást fogadná el az Eü. Minisztérium, akkor kétségtelenül a Mérei-féle tematika - kisebb változtatásokkal, illetve kiegészítésekkel - volna ajánlatos. Ennek a kérdésnek az eldöntésében kétségtelenül a fennálló túlterheltség volna megfontolandó. További szempont az orvostörténet oktatásának bevezetésében ugyancsak mérlegelhető, hogy e tárgy előadásában mennél nagyobb hallgatóságot igyekszünk megnyerni, amely talán egy féléves kollégium formájában jobban biztosítható. A két féléves tárgv viszont nagyobb lehetőséget nyújthat olyan fiatalok részére, akik esetleg a tárgy hallgatása közben c kérdésekkel kapcsolatban nagyobb érdeklődést mutatnak és a kollégium elvégzése után az orvostörténettel behatóbban kívánnak foglalkozni. Itt szeretném hangsúlyozni, hogy a magyarországi orvostörténet művelésének, ill. jövendő művelőinek kérdése külön megbeszélést igényel, ui. helyesnek látszana, ha az Orvostörténeti Szakcsoport és az Orvosegyetem Akadémiai Bizottsága a közeljövőben azzal is foglalkozna, hogy négy Orvosegyetemünk Vezetősége és Tanácsa saját területén milyen eszközökkel mozdíthatná elő a területén működő fiatal kutatók érdeklődését az orvostörténet tudományos művelése irányában és tudományos intézményeikkel karöltve, lehetővé tenné ezek nevelését bel- és külföldi tanulmányutak megszervezése formájában. Ma már meggyőződhetünk arról, hogy egyetemeink és tudományos szerveink, elsősorban pedig az Eü. Minisztérium illetékes szervei egyaránt szívesen látnák valamilyen formában az orvostörténet oktatásának rendszeresítését. Az eddig folytatott kísérletek, illetve most meginduló budapesti kísérleti két szemesz-