Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 14. (Budapest, 1959)

Farkas Károly, az orvostudományok doktora, előadása Markusovszky munkásságáról

FARKAS KÁROLY, AZ ORVOSTUDOMÁNYOK DOKTORA ELŐADÁSA MARKUSOVSZKY MUNKÁSSÁGÁRÓL TPisztelt Hallgatóság! 1893. IV. hó 26-án Keményegerszeg (ma Vasegerszeg) templomának harangjai szomorúan csilingeltek. Cselédek, zsellérek és a magyar tudományos élet legjobbjai, élükön Berzeviczy Albert, Lenhossék Mihály, Korányi Frigyes, Korányi Sándor, Högyes Endre, kísérték útjára az igazi barátot, harcos társat, akinél többet, akkor Magyarországon alig tett valaki a tudomány haladásáért, a közegészségügyért. Vas megyében járva, orvos ember alig szabadulhat Markusovszky Lajos emlékétől. Hazánk orvostörténetének vele foglalkozó fejezete ragyogó példája a népért és a tudományért fanatikusan küzdő férfiúnak. E helyen, ahol olyan sok emlék szól róla, nem szükséges Markusovszky életrajzával részletesen foglalkozni. Emberségére mi sem világít rá jobban, mint az, hogy ő, aki meszsze vidéken, a Csorba-tó mentén született, fél világot bejárta, ebbe a csendes kis faluba, Keményegerszegbe kívánkozott örök nyugalomra, abba a faluba, amelynek egyszerű népét nagyon szerette. Markusovszky emberszeretete, nemcsak ebben az egyszerű tényben mutakozik. Szíve-vágya, amire rátermettsége is predesztinálta, nem. teljesülhetett. Nem lehetett gyógyító sebész, nem lehetett az egyetemi ifjúságot tanító docens. Kivételes képessége mégsem veszett el. Igazi humanista, igazi hazafi volt, aki tudásának legjavát