Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 14. (Budapest, 1959)

Dr. Vilmon Gyula miniszterhelyettes ünnepi beszéde

lelkesedéssel, áldozatkészséggel és kitartással korszakalkotó felfedezéseket tettek és egy-egy nagy lépéssel vitték előbbre az egész orvostudományt. A magyar művelődéstörténetben igen előkelő helyet foglal el az orvostudomány. A XVI. százai óta a magyar orvosok közül sokan járultak hozzá az egyetemes orvosi művelődés fejlesztéséhez, annak ellenére, hogy az ország három részre szakadása, a török hódítás, a Habsburgok elnyomó és elnémetesítő törekvései a tudományok szabad fejlődését, azok anyagi feltételeinek biztosítását igen megnehezítették. A régebbiek közül most csak Zsámboki János, a XVI. század nagy magyar polihisztora, Joel Ferenc, a greifswaldi egyetem rektora, Jessenius-Jeszenszky János, a prágai egyetem rektora, Pápay-Páriz Ferenc, az első magyar nyeiven író orvos és nyelvész, Segner János András hallei egyetemi tanár, világhírű fizikus nevét kívánom említeni, akik korukban az egyetemes orvostudomány kiválóságai közé tartoztak. Az orvostörténeti tudományok alkalmasak a fiatal orvosok szocialista hazafíságának erősítésére is.