Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 13. (Budapest, 1959)

Dr. HARDI ISTVÁN: A psychotherapia fejlődéstörténete

nak rendelkezésre, hogy betegeknek — a közös élmény gyógyító hatását is felhasználva — együttesen, csoportosan gyógyulást, javulást nyújtson a psychotherapia. Ennek egyik legjellemzőbb megnyilvánulása a Moreno-féle psychodrama (1. a továbbiakban). Az ókor primitív rabszolgatartó társadalma nem áll azon a fokon, hogy bármilyen formában lelki gyógyításról beszélhessünk. Az ember egyrészt nem jelent olyan nagy értéket, hogy külön tudomány alakulna, ki az idegrendszer, a lelki bajok tudományos vizsgálására, esetleges egyéni gyógykezelésére, másfelől az idegrendszer betegségeit földöntúli erők, istenek bosszújának, büntetésnek, vagy esetleg magasabbrendű transzcendens erők megnyilvánulásának tulajdonítják. Az ókor istenei maguk is többé-kevésbé emberi tulajdonságokkal rendelkeznek, s a különféle emberi szenvedélyek és tulajdonságok — szerelem, hatalom, szépség, stb. — megtestesítői. Az elmebetegek tehát az akkori szemlélet, ill. orvosi elgondolások szerint transcendens erők hordozói és kezelésük vallásos-mythikus alapokon nyugszik. Ilyen körülmények között hatalmas fejlődést jelent Hippokrates (i. e. 460—377) aki az epilepsziát az agyvelő betegségének tulajdonítja és nem valamely földöntúli lénynek. Ugyancsak tiszteletreméltó Hippokrates empirizmusa mellett a késői századok nyomán Galenos (130—210) felfogása, aki szintén az idegrendszert veszi az idegbetegségek alapjául. Ha az első psychotherapiás befolyásolás nyomait keressük, úgy annak leginkább az ún. ,,templomi alvások" felelnek meg. Mi is volt a templomi alvás? A vallásos hit, Asklepios isten templomaiban kereste a gyógyulást. Különleges előkészületek, szertartások és fűszerek okozta illatok között, bizonyos ételek elfogyasztása után a segítséget és gyógyulást váró hívők beléptek a templomba, ahol Asklepios isten — úgy hitték — mindenkin segített, aki csak kérte. Ez álomban történt, s a segítséget keresőnek álmában vagy közvetlenül maga az isten, vagy szószólói a papok tolmácsolták az isteni igazságot, különleges somnambul állapotban. De nemcsak az álmok, hanem maga az alvás is gyógyító hatású volt. Ez a templom abaton nevű részébe való 11* 163