Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 12. (Budapest, 1959)
Dr. VARANNAI GYULA: Magyar orvosok emlékérmei
tevékenykedtek. Végül besoroltam hrjsianló tárgyú külföldi muinikák nyomán (Medicina im mummis. By Horatio R. Star er 1931. Boston; Katalog der Sammlung Dr. Josef Brettauer verfasst von Dr. E. Holzmalr Wien 1937.) azokat a nem orvos személyeket, legtöbbnyire természettudósokat ds, akik a hazai orvosképzésben működtek közre, ill. orvostudományunk fejlődésében vittek szerepet, vagy valamelyik egészségügyi intézményünk élén álltak. Végül a rokonszakmák képviselőit is ide iktattam: a gyógyszerészeket, állatorvosokat. Természetesen ezen jegyzék nem óntékmiérő. Hiányzik belőle nem egy jeles orvosunk azon egyszerű óikból, mert nem készült róluk sem érem, sem plakett. Felsorolok viszont kevésbé isimért orvosakat csupán azért, mert őket megörökítette valamelyik művész. Utóbbiak a névtelen orvosok sokaságát képviselik. Igyekeztem úgy az orvos történeti, rniint a numizmatikai igényeket kielégíteni. Az előbbi szempontból az ábrázolt személyinek legkiemelkedőbb egészségügyi szerepét és legelemibb biográfiai dátumait, úgymint születési és halálozási évét óhajtottam feltüntetni. Sajnos ezen utóbbi adatot a legodaadóbb fáradozásom ellenére sem sikerült gyakran felkutatnom. Az utóbbi szempontot az érem nagyságáinak, előállításának és anyagának adatai respektálják. Zárójelben a művész nevét és az érem elkészültéinek évét közlöm. Az érdeklődőknek pedig azzal óhajtottam segítségére leoni, hogy részint utaltam az éremmel kapcsolatos forrásmunkára, részint igyekeztem feltüntetni azt a gyűjteményt, ahol az illető érem fellelhető. Csák maradandó anyagból készült érmeket soroltam fel, minthogy tapasztalat szerint pl. a gipsz munka úgy sem bírja ki az idő vasfogát. Reprodukciók kiválasztásánál azt a szempontot tartottam szern előtt, hogy lehetőleg rmLnden művésznek 1—2 műve szerepeljen és lehetőleg olyan példányok, melyek eddig közlésre nem kerültek. A reprodukciók sorrendje nem jelent rangsort sem az ábrázolt személyt, sem a művészt illetőleg. Az érmek fényképei részint kronologikus, részint stiláris szempontból lettek csoportosítva. Faludi Géza 1929-ben megjelent katalógusa 167 magyar orvos érmét tartalmazza, Storer 1931-ben leszámítva a változatokat és ismétléseket 196 magyar orvos érmét közli, Huszár—Procopius munkájában 232 magyar orvos érme található. Az a tény, hogy több mint 400 magyar orvos érmének adatait sikerült összegyűjtenem, magában véve igazolja ezen katalógus megjelenésének jogosultságát. Munit minden hasonló jellegű munka, úgy ezen összeállítás is tudom, hiányosságokkal fog bírni. Ha azonban az olvasó Storer hasonló tárgyú munkáját átböngészi, tapasztalni fogja, hogy az amerikai szerző kénytelen volt több függelékkel, így Faludiéval is kiegészíteni vaskos kötetét, mert utólag sikerült újabb anyaggal megismerkednie. Mindenesetre egyik célomat érem el, ha az olvasó munkám hézagaira felhívja figyelmemet.
